Nem csoda, hogy például a kutyák terápiás célokra is kiválóan alkalmasak akár beteg gyerekek vagy felnőttek, illetve idős, magányos emberek esetében. A gyerekek és az állatok közötti viszony nagyon erős, hiszen a kicsik ösztönösen, félelem nélkül viszonyulnak az állatokhoz. Ha nem szereznek negatív tapasztalatot, vagy ha a szülő nem ülteti át saját, állatokkal kapcsolatos félelmeit, kudarcait és előítéleteit a gyermekbe, akkor bizalommal, gyengédséggel, megértéssel és szeretettel teli kapcsolat alakulhat ki.

Feltétel nélküli szeretet

Az érzelmekben gazdag kötődést, ami az állat-gyerek kapcsolat alapja lehet, terápiaként is alkalmazzák sérült, beteg, esetleg magatartási vagy tanulási zavarokkal küzdő gyerekek esetében. A terápia eredményesnek bizonyulhat az autizmus, depresszió, szociális éretlenség, beszédzavarok – megkésett beszéd, dadogás, hadarás, valamint hiperaktivitás, mozgáskorlátozottság és szellemi fogyatékosság kezelésében is.

A válófélben lévő vagy frissen elvált szülők gyermekei számára is valódi kincs lehet egy állat, amelybe lelkileg és olykor fizikailag is bele tud kapaszkodni a gyerek, miközben darabokra hull a világ körülötte. Hiszen az állatot nem érdekli, hogy valaki szép, csúnya, alacsony vagy magas, nem köti feltételhez szeretetét. Az állatok közelsége feloldja az elutasítottság érzését, és azt is megakadályozza, hogy a gyerek teljesen bezárkózzon saját világába, lehetővé teszi, hogy nyitott maradhasson új emberi kapcsolatokra is.

Kapcsolatokat erősít, felelősségre nevel

A házi kedvenccel kialakított szeretetteljes kapcsolat ugyanakkor növeli a gyerekek önbizalmát, erősíti a nonverbális kommunikációt, türelemre, tiszteletre, empátiára nevel. A megfigyelések szerint a gyerekek „megbeszélik” az állatokkal problémáikat, elárulják legféltettebb titkaikat, elmesélik a napjukat, eközben az iskolában-óvodában ért stresszt is könnyebben tudják kezelni és leküzdeni.

A háziállatokról lehet beszélgetni a társakkal, ezáltal barátságokat szorosabbra fűzni, gátlásosságot leküzdeni. A gondozás felelősségre nevel, adott esetben napirendet, keretet ad egy napnak. Mivel általában az egész család kiveszi a részét a gondoskodásból, a szülő-gyerek-testvér kapcsolatot is erősíti. A feltétel nélküli szeretet, amit egy állattól kapunk, már egész korán példát mutat a gyerekeknek bizalomból, odaadásból. A közös játék szórakoztat, megnyugtat, és megint csak családi kapcsolatot erősíthet egy hétvégi kirándulás és fogócskázás az erdőben például a kutyával.

Az állat elvesztése

Az állat halála veszteséget jelent – a gyermek ebből megtanulhatja, mennyire sebezhetők, törékenyek vagyunk. A kedvenc elvesztése hasonlóképpen érintheti a gyereket, mintha hozzátartozóját veszítené el. A fájdalom intenzitása függ attól, hogy milyen erős volt a szeretet és a kötődés a háziállat és a gyerek között. A háziállat elpusztulását nem célszerű a gyerek elől eltitkolni, mindenképpen hagyjuk, hogy kiélje fájdalmát.

Fontos, hogy tartsunk megfelelő „szertartást” a házi kedvenc emlékére, mert a gyermeknek ez fontos, így könynyebben feldolgozza a történteket. Ne nevessük ki az érzéseit, imádkozzunk mi is a kutyusért, ha a gyerek azt szeretné. Készítsünk fotóalbumot a kutya legszebb képeiből, vagy hagyjuk, hogy rajzzal fejezze ki érzéseit az elvesztett állat iránt. Nem feltétlenül célszerű azonnal másik állatot venni, mivel a kötődés az első egy-két hétben, hónapban nem tudja pótolni – hiszen az új állat nem azonos az elveszítettel.

Kádár Enikő pszichológus