Ha valamit nagyon-nagyon tudunk várni, az a nyári szabadság. A gyerekek még szerencsés helyzetben vannak: számukra átgondoltan be van programozva a rendszeres pihenés, bizonyos időközönként kapnak legalább néhány napos vagy hosszabb szünetet. A dolgozó felnőtt azonban nehezebben tudja biztosítani maga számára a szükséges pihenést.

Több tényező löki abba az irányba, hogy akár saját egészségével visszaélve éppen a feltöltődésről, pihenésről mondjon le. Egyrészt szűkös a szabadnapok száma, másrészt könnyen elcsábulhat az ember, hogy ez idő alatt más jellegű feladatait próbálja bepótolni (takarítás, meszelés, továbbtanulás). Pedig mennyire fontos volna átgondolni, hogy a különféle teendők sűrűjében hogyan oldható meg mégis a regenerálódás, felfrissülés annak érdekében, hogy elkerüljük a munkahelyi kimerültséget.

Görcsös berögződések

Sokszor észre sem vesszük mennyire bele tudunk fásulni abba, hogy reggel sietve indulunk el dolgozni a megszokott útvonalainkon, és sorrendben ejtjük útba az ovit, a munkahelyünket, majd újra az ovit, a boltot és az otthonunkat. „Megtanuljuk”, hogy a nap melyik szakaszában merre kell kerülni, hogy ne rohanjunk bele forgalomba, és azt is, hogy melyik napokon könnyebb parkolót találni a lakásunk környékén. Ezeket a görcsös berögződéseket is képes lerázni magunkról legalább néhány hétig az utazás.

A megszokott környezetben megszokott gondolatainkat pörgetjük a fejünkben. Új környezetben más impulzusok érnek, egészen elfelejtjük a hétköznapokat. A kiszakadás, mást csinálás a lényege a pihenésnek, nem a semmittevés. Sokan órákon át ülnek a tévé vagy éppen a számítógép előtt, ami nagyon passzív és egyáltalán nem feltöltő tevékenység, nem segíti az érzelmi feldolgozást, átmosódást, ami fontos tényezője lenne a pihenésnek. Megnézünk két filmet egy este alatt, elolvasunk tíz bulvárhírt – és mivel leszünk többek? Mit tettünk bele ebbe az időszakba?

Rávághatjuk, hogy kell a lazítás és a szórakozás is, de valójában a lelkünk mélyén tudjuk azt is, hogy sokkal pihentetőbb és szórakoztatóbb egy kedélyes vacsora a barátainkkal illetve a családunkkal, az, hogy megtanítjuk legózni a gyerekünket, vagy elolvasunk pár fejezetet egy izgalmas könyvből, újságból. Szinte mindegy, hogy a tengerpart, a vidéki nagymama látogatása, a strandolás vagy fesztivál az úti cél, a legfontosabb, hogy eltávolodjunk gondolatban a hétköznapi nehézségektől, és érzelmileg feltöltődjünk.

Odafigyelni belső igényeinkre

Azok, akik nem képesek eltávolodni a munkahelyi problémáiktól, a munkájuk iránti túlzott elköteleződés miatt lélegzetvételnyi időt sem engedélyeznek maguknak, a kutatások szerint sokkal inkább ki vannak téve a kiégés veszélyének, mint azok, akik rendszeresen figyelmet fordítanak a testi-lelki felfrissülésre. Emellett tovább nehezíti a helyzetüket az is, hogy a családtagjaikra és a barátaikra sem marad elegendő energiájuk, ami elmagányosodáshoz, a kapcsolatok megromlásához vezet.

Oda kell figyelni saját belső igényeinkre mind lelkileg, mind fizikailag. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy kikapcsolódni, pihenni, ellazulni is ugyanúgy meg kell tanulni, mint dolgozni. Mindennek megvan a maga ideje, a munkának is, de annak is, amikor félretesszük a hivatásunkat, és nem foglalkozunk vele. Időt kell szakítani a számunkra fontos örömök élvezetére, a pihenésre, kikapcsolódásra. A pihenőidőt jó tudatosan beépíteni a napi programba, a hosszabb szabadságot pedig úgy érdemes kialakítani, hogy valóban regenerálódást, feltöltődést jelentsen. A szabadság lényege éppen abban van, hogy képes megtörni a korábbi, munkával töltött időszak egyhangúságát.