A szakemberek úgy vélekednek, az alkoholfogyasztás társadalmi jelenség, ami elsősorban megelőzéssel és a szenvedélybetegség megfelelő módon való kezelésével fékezhető meg.

Rossz minőség nagy mennyiségben

Az alkoholfogyasztás több tényezőtől függ: egyrészt kulturálisan változó jelenség, másrészt személyiségjegyek is szerepet játszanak a kialakulásában, de attól is függ, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik az illető személy – mutatott rá Bartha Éva, a szenvedélybetegekkel foglalkozó Bonus Pastor Alapítvány pszichológusa.

Szemléletes példája a kulturális tényezőnek az, hogy míg a franciák naponta kulturáltan fogyasztanak jó minőségű borokat, és országos szinten nincsenek jelentős problémák az alkoholizmust illetően, mi gyakran rossz minőségű italokat fogyasztunk, már reggel korán elkezdjük a poháremelgetést, és az sem mellékes, hogy a kínálgatás a vendégvárás elengedhetetlen eszköze.

Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közegészségtani tanszékének vezetője szerint az eredmények várhatóak voltak, hiszen nem hirtelen nőtt meg az alkoholfogyasztás.

A tanszék keretében végzett székelyföldi kutatás eredményei azt mutatják, hogy a lakosság mintegy 4,3 százaléka rendszeres töményalkohol-fogyasztó, ami azt is jelenti, hogy minden 18. ember alkoholista. A professzor elmondta: a közép-európai régióban kiemelten jellemző a tömény alkohol mértéktelen fogyasztásának elterjedése.

Májcirózis, öngyilkosság

Az alkoholizmus szövődménye, hogy európai uniós szinten Romániában és Magyarországon
a legmagasabb a májcirózisban szenvedők száma, ami többnyire a korai elhalálozáshoz vezet. Miközben valaki élhetne 70–75 évet, a kór ennél mintegy másfél évtizeddel korábban vet véget az életének. A magyarság körében az alkoholizmus másik hozadéka a magas öngyilkossági arány.

„Az öngyilkosságok jelentős hányadát alkohol befolyása alatt követik el. A tett végrehajtásának hátterében depresszió és lelki vonatkozások is húzódnak” – fogalmazott Ábrám. A magyarság alkoholfogyasztási szokásainak okairól a professzor elmondta, a háttérben a magyar lelkület, a stressz, a fel nem dolgozott történelmi, közösségi problémák – ezt a kutatók újabban Trianon-szindrómának is hívják – állnak.

Ábrám Zoltán szerint a probléma megoldása komplex kérdés, megfelelő törvénykezésre és prevenciós tevékenységekre lenne szükség. Noha az általános trendek nehezen változtathatók, fontos lenne a fiatalok körében egy olyan értékrend kialakítása, amely nem kötődik az alkoholhoz. Továbbá fontosnak véli olyan egészségügyi intézmények létrehozását, amelyek az alkoholfogyasztás csökkentését célozzák.

Pszichológiai és szociális szempontú megközelítés

Bartha Éva szerint is nagy hiányossága a hazai kórházaknak, hogy szinte egyikben sincs addiktológiai osztály. A kormányszintű beavatkozás akkor lenne hatékony, ha bio-pszicho-szociális betegségnek tartanák az alkoholizmust, azaz nemcsak biológiai szempontból közelítenék meg, hanem szociális és pszichológiai téren is többet tennének az illetékesek.

A pszichológus szerint nemcsak medikális szinten kellene kezelni az alkoholproblémát, és nemcsak annyiból kellene állnia a kezelési módnak, hogy a szenvedélybeteg befekszik a pszichiátriára elvonókúrára, hanem gyógyulását támogató egyéni és csoportos terápiákat kellene igénybe venni. A pszichológus nem feltétlenül az alkohol drágítását tartaná jónak mint a fogyasztáscsökkentés eszközét. A szesztilalmat hozta fel példának, amikor a húszas évek Amerikájában ennek hatására felerősödött az alkoholfogyasztás.

A szakember úgy látja, hogy ha nőnek az árak, az azt fogja eredményezni, hogy azok, akik alkoholproblémával küzdenek, sokkal több rossz minőségű alkoholt fogyasztanak. Bartha Éva szerint nem utolsó szempont az sem, hogy a tizennyolc év alatti fiatalokat valóban ne szolgálják ki szeszes itallal.