Az iskolai oktatás immár két éve az előkészítő osztállyal kezdődik, azzal az áthidaló tanévvel, amely zökkenőmentesebbé teszi az átmenetet az ovi és a suli között. A gyakorlatot sok szülő és pedagógus nyugtázza megelégedéssel. Úgy vélik, hasznosnak bizonyult, és nem jelentett megterhelést sem a legkisebb diákok, sem a tanítók számára.

Az előkészítő megkönnyíti az iskolás évek kezdetét

„Bár kezdetben sokan megkérdőjelezték az előkészítő osztály létjogosultságát és hatékonyságát, egy év távlatából elmondható: a hatévesek rendkívül alkalmazkodóképesnek, tanulékonynak bizonyultak, és örömmel jöttek iskolába, büszkén, hogy a nagyok közt lehetnek” – fejtette ki a Krónika kérdésére Varga Ildikó, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium tanítónője, akinek kisdiákjai júniusban végeztek előkészítőt.

A pedagógus úgy értékelte, sem a tanítók, sem a gyerekek számára nem jelentett megterhelést a nulladik osztály: a tanterv sem volt fárasztó, hiszen a játékot összehangolta a tanulással, ugyanakkor az is pozitívum, hogy jövő héten már összeszokott társaság kezdi az első osztályt.

„Az előkészítő mintegy átmenetet képez az ovi és iskola között, az íráskészségre, beszédfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. A játékos tevékenységekben kimondottan lelkesen vettek részt a kicsik” – fejtette ki Varga Ildikó, hozzátéve, kollégáinak is ez volt a meglátása a tanév végeztével. „Azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke most kezdi az iskolát, azt javaslom: bízzanak a pedagógusokban és a már kipróbált nulladik év sikerében” – fogalmazott.

Hangsúlyosan dominál a játék

Szintén pozitívan nyugtázta az elmúlt tanévet a lapunk által megkérdezett kolozsvári édesanya, akinek kislánya most kezdi az első osztályt. „Valóban hidat képez az előkészítő a két világ között. Szocializáció szempontjából hasznosnak bizonyult, hogy a gyerek a saját korosztályával van együtt nap mint nap – ellentétben az ovival, ahol vegyes csoportok működnek. Ugyanakkor hangsúlyosan a játék dominált, játszósarkot, pihenősarkot különítettek el a teremben, és megadatott a gyereknek a szabadság is.

A lazán értelmezett tanórák mellett megmaradt az ovis ritmus, és nem iskolaszagúan, de azért tanultak a gyerekek. Nem terhelte meg őket a tanterv sem, nem kaptak házi feladatot, de érdekesen, színesen tanították őket” – mondta el az édesanya. A most előkészítőt kezdő gyerekek szülei közt akadnak azonban, akik vegyes érzésekkel tekintenek az elkövetkező időszakra.

„Nem vagyok kifejezetten igényes, és nem tudok sokat az előkészítő osztályról. Állítólag óvoda és iskola közti átmenet – sokak szerint mindkettőnél rosszabb... Számomra a legfontosabb, hogy a gyerek megszokja a figyelmet és fegyelmet, illetve azt, hogy a saját dolgaira – kabát, táska, cipő, írószer – odafigyeljen. Ez nagy dolog, sokan felnőttkorunkra is képtelenek vagyunk megtanulni. A kislányom már hétéves, mégsem mondanám, hogy ujjongva megy iskolába, nagyon szerette az óvodát, visszavágyik oda. De zeneiskolás lesz, úgyhogy kicsit azért kíváncsi – az első osztályra, nem az előkészítőre. Kissé fából vaskarika ez az előkészítő osztály, úgy látjuk mi ketten” – vélekedett egy kolozsvári anya, akinek gyereke most kezdi az előkészítőt.

Az óvodába való beilleszkedés buktatói

Mivel a szülők nem ritkán viszonyulnak szorongással a gyerekük életében kezdődő új időszakokhoz, több szempontból nézve is a bizalom tekinthető az egyik legfontosabb kulcsszónak óvoda-, de iskolakezdéskor – fejtette ki lapunk érdeklődésére Román Mónika kolozsvári pszichológus. A szak­ember szerint, akit az óvodakezdés lelki vetületeiről kérdeztünk, a beilleszkedés másik kulcsszava a szocializáció. Úgy vélekedett, kiemelten fontos, hogy a kisgyereknek már jóval az óvodába kerülés előtt legyen kapcsolata a „külvilággal” – itt a szűk családon kívüli emberekről van szó, felnőttekről és gyerekekről egyaránt.

„Nem véletlen, hogy a hároméves kor körüli időszak az »intézményesedés« ideális periódusa, ekkor következik be ugyanis, hogy a gyerekek már nem csupán egymás mellett, hanem egymással is kezdenek játszani. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a kicsinek legyen jól kialakult, bizalomra épülő viszonya más felnőttekkel, hiszen az óvodában majd a legfontosabb személy az óvónő lesz számára. Lehetőleg ne ő legyen az első »idegen« akihez a gyereknek hozzá kell szoknia” – mutatott rá a szakember.

Román Mónika azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy beszéljék meg a szülők az óvodakezdés előtt a gyerekkel, mi fog történni vele a közeljövőben. „Jó, ha az elején ott maradnak ők is az óvodában, hogy megkönnyítsék számára az átmenetet. Ugyanakkor fontos, hogy lássa a gyerek: a szülők bizalommal fordulnak az óvónő felé – ugyanis ez az alapja annak, hogy az ő bizalma is kialakuljon. Hiszen a kicsi tulajdonképpen e tekintetben is »másolja« a szüleit” – mutatott rá a pszichológus.

Hozzátette, a bizalom kulcsfontosságú kérdéséhez kapcsolódik, hogy a szülőknek nem óvodát és iskolát, hanem elsősorban óvónőt és tanítónőt ajánlatos választaniuk, mert az adott pedagógussal való kapcsolattól, az illető személyiségétől függ, milyenek lesznek a gyerek óvodás és elemista évei.

A megismerés és elfogadás fontossága

„Az óvodába való illeszkedés nehézségei közé tartozik, hogy a szülő szorong. Ne eltitkolni, elleplezni próbálja, hanem őszintén kísérelje meg levetkőzni a szorongását, például feloldani azáltal, hogy megbeszéli másokkal, akár az óvónővel. Ellenkező esetben mintegy átragasztja félelmeit a gyerekre, aki ebben az életkorban sokkal inkább a metakommunikációból ért. Tehát hiába mosolyog a szülő, és próbálja elkendőzni aggodalmát, ha közben remeg a gyomra – a gyerek át fogja venni a szorongását. És a félelem megnehezíti a beilleszkedést, például ha a szülő többször megpuszilja a gyerekét, mielőtt az oviban hagyja, vagy sokáig búcsúzkodik tőle, az csak ront a helyzeten” – mutatott rá a szakember.

Román Mónika úgy vélekedett, az óvónők legfontosabb feladata, hogy az elfogadást helyezzék előtérbe a frissen oviba került gyerekekkel kapcsolatban. „Azt kell közvetíteni a gyerek felé: nem baj, ha eleinte fél vagy sír, és nem a teljesítményre kell összpontosítani az első időszakban. Az óvónőnek azt kell célul kitűznie, hogy főként megismerje az újonc kicsiket” – összegzett a pszichológus.

„A szülőkkel is foglalkozni kell”

„A legnehezebb a tanévkezdés kétségtelenül az iskolarendszer első lépcsőfokához érkezők, a kis óvodások számára, akik most kerülnek ki első ízben a család biztonságot nyújtó légköréből. Éppen ezért a leggondosabb előkészítést az ő fogadásuk igényli. A pedagógusnak minden szakmai, pedagógiai és pszichológiai tudását be kell vetnie, hogy kellemessé tegye a kisgyerek számára az első napot, az elkövetkezőkben megkönnyítse az óvodába járást, a gyerekben pozitív képet alakítson ki az óvodáról, amely kíváncsivá teszi. Az a fontos, hogy a gyerek akarjon visszatérni oda” – fejtette ki lapunk megkeresésére Cserei Izabella, a kézdivásárhelyi Manócska óvoda több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusa.

Kitért arra is, az óvónők általában kevesebbet foglalkoznak a szülőkkel, mint a gyerekekkel, holott a jól felkészített szülő csodákat tehet a gyerek zökkenőmentes beszoktatásáért. „Bizony a szülő torka is összeszorul, különösen, ha első gyerekét viszi óvodába. Felvetődik benne, hogy megtett-e mindent, hogy átsegítse gyerekét a kezdeti időszakon. Az is szorongással töltheti el, hogy majd mi lesz az ő tennivalója az elválás pillanatában, hogyan fog gyermeke viselkedni az új helyzetben, és hogyan reagál erre ő.

Előfordult a gyakorlatomban, hogy a gyerek már régen nyugodtan játszott, és egy óra elteltével, amikor valamiért kiléptem az ajtón, az apát találtam ott könnyes szemmel, kezét tördelve” – mesélte Cserei Izabella. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sokat segíthet a pedagógus azzal, hogy még tanévkezdés előtt megtartja az első szülői értekezletet. Nagyon kell ügyelni arra, hogy ilyenkor ne oktassa ki a szülőt, meg kell találnia a módot, hogy megfelelőképpen ismertesse elvárásait, az óvodai szokásrendet. Ennél azonban fontosabb, hogy a szülők is szóhoz jussanak, elmondhassák aggodalmaikat, elvárásaikat, elképzeléseiket, és bemutassák gyermeküket.

„Mindez egyfajta egymásra hangolódást eredményez a gyermek nevelésével foglalkozók között, és amikor a kisgyerek ott áll a tanévkezdés napján, nem izgalmat, hanem biztonságot fog érezni a felnőttek metakommunikációjából is. Bár a beszoktatás időszaka a legnehezebb periódus, ugyanakkor a legizgalmasabb, és ha minden rendben megy, hosszú évekre feltölti energiával a gyereket, szülőt, pedagógust” – fogalmazott a pedagógus.