– Online gyerekek, online felnőttek – és még narcisztikusak is vagyunk címmel tart előadást Sepsiszentgyörgyön. Mit takar ez a cím?

– Főleg arra az érzelmi változásra utal, amit mindannyian érzékelhetünk a mindennapi életünkben, a magánéletben is egyre inkább érvényesülő társadalmi narcizmusra. A narcisztikus személy egyik legjellemzőbb tulajdonsága a saját érdekek védelme és gyakran a szeretet képességének csökkenése. Jean Twenge és Keith Campbell kutatókra hivatkoznék, akik az Egyesült Államokban nagy port kavaró könyvükben arra hívták fel a figyelmet, hogy a 21. században érezhetően erősödnek a narcisztikus karaktervonások, szinte járványszerűen terjednek, és ezt a jelenséget rendkívül fontos megértenünk – ugyanis hosszú távú következményei pusztítóan hatnak a társadalomra.

– Mit ért az online gyerek kifejezés alatt, és milyen veszélyei vannak a virtuális világnak?

– Jelenleg azt a korszakot éljük, amikor az „online és offline” tér összefonódik, mindenkinek önmaga számít leginkább. Az emberi kapcsolatok fontossága, hőfoka csökken, és vele együtt az empátia is. A mindennapi, emberi viszonyokat pedig az vezérli, hogy az „engem boldoggá tesz-e, vagy nem”. Az, hogy a másik mit érez, kevésbé számít. Valódi érzelmek hiányában pedig elkezdik az emberek kattintásban mérni az emberi kapcsolatokat.

– Mi a legszembetűnőbb különbség az X, Y, Z generációk között?

– Míg a számítógép az X generáció (mai negyvenesek-ötvenesek) többsége számára csupán egy eszköz, addig a fiatalabbak számára a közösségi oldalakon való jelenlétnek köszönhetően élettér és szinte életforma. A generációk között egyre nagyobb a távolság. Nagyszülők és szülők nem találják azokat a múlt századi értékeket, kommunikációs kapaszkodókat, amelyekhez hozzászoktak, míg egy Y generációs (a mai húszas, harmincasok) kezdő munkavállaló vagy egyetemista többnyire jobban tájékozódik a narcisztikus érzelmek világában, mert életének jó részét már az online világ nyújtotta viselkedéskódex is szabályozza.

A fiatal Z generáció (a mai tinik) viszont lehet, hogy visszakérdezne: milyen narcizmus? Miről beszélsz? A mai online vagy digitális generáció tagjai narcisztikus közegben találják magukat a közösségi média felületein, és egyszerűen hozzászoknak ehhez a fajta kommunikációhoz, énprezentációhoz és vele együtt az önbecsülés mindent elsöprő fontosságához. A közösségi oldalakon tömegével találni olyan önreflexív üzeneteket, kis portrékat, amelyek a mindennapi élet apróságaiba engednek bepillantást.

– Mitől lesz narcisztikus egy gyerek, és ez miben nyilvánul meg?

– Az önimádat kortünet. A digitális generáció tagjai a legújabb kor énemberei, akik azt hiszik, minden hír fontos, ami róluk szól. Úgy nevelték őket, hogy mindenben a legjobbnak kell lenniük, és akkor sikeresek lesznek. Ebből adódik, hogy sokszor tökéletesebbnek és szebbnek mutatják magukat, mint amilyenek. Erre pedig kiváló terep az online média, ahol sokan önmaguk „felfújt”, nem létező, idealizált képét építgetik.

Arra tanították őket, hogy elég jókor jó helyen lenni és nagyot villantani, szimpatikus képet mutatni önmagukról. A mindennapi életben megnő a veszélye annak, hogy a valós kapcsolatok kevésbé lesznek fontosak számukra. Az internet sokszor azt is sugallhatja, hogy ugyan miért is kötődne valaki jobban egy személyhez, amikor a világháló tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel... Ahogy a világhálón egyik oldalról a másikra lehet ugrálni, ugyanúgy lehet átugrani egyik kapcsolatból a másikba.

– Hogyan lehetne mindezt kivédeni?

– Nehezen, de ki lehet védeni. Érdekes megkérdezni egy család tagjait, hogy ki mit gondol az életről általában. Mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a kapcsolatokat. A nagyszülők szerint a fiataloknál a narcisztikus „működés” szinte üzemszerűvé vált, a nagymama pedig nem érti, mikor és miért lett ilyen nagyképű az unokája. Pedig ő nem tett egyebet, mint a tanultak szerint a leghatásosabb módon megpróbálta eladni magát, a legjobb képet kialakítani önmagáról.

A fiatalok pedig felnagyítva látják önmagukat, mert úgy nevelték őket, hogy azt higgyék: minden, amit tesznek, fontos és értékes – ezért illik rájuk az éngeneráció kifejezés. A jelenség világméretű, egyre többen vannak, akik alig várják, hogy a Youtube-on vagy a Twitteren megoszthassák a világgal életük valamelyik triviális részletét. Ez a fajta kitárulkozás, a valamikor intimnek tartott magánügyek kiteregetése – divat lett.

Manapság már az érezheti magát kakukktojásnak, akinek nincs blogja, vagy nincs fenn valamelyik közösségi oldalon, hogy közkinccsé tegye személyiségének és életének legizgalmasabb momentumait. Fontos tudatosítani, hogy az egyedüllét és a csend elviselése fontos része a személyiség képességeinek, annak ellenére, hogy a közösségi média és állandó virtuális jelenlét segítségével teljesen kikerülhető. Az, hogy ki milyen érzelmekkel éli le majd az életét, mit gondol önmagáról, megtalálja-e a céljait és a valódi képességeit, az igazi kulcs egy reális önértékeléshez.

Az online tér és az információtechnológia fejlődése nagyon jó dolog. Viszont ismerni kell azokat a tulajdonságait is, melyeket szem előtt tartva nem az online függőség felé indulunk el, hanem az online és az offline élet jó ötvözése felé.