„A szenvedély és a lelkes hozzáállás nagyon fontos a cégek számára, mert általában jó teljesítménnyel jár együtt, de természetesen ennek a szenvedélynek is lehetnek árnyoldalai. Fontos meghatározni, melyek az egyén motivációi” – mondta Ide Katrine Birkeland, a nemrég megjelent kutatás vezető szerzője. Birkeland szerint megkülönböztethetünk pozitív, harmonikus szenvedélyt és negatív, megszállott szenvedélyt.

Harmonikus és megszállott szenvedély

Az elsőnél a munka iránti lelkesedés a teljesítménnyel, a kreativitással, az elkötelezettséggel jár együtt, és a karrier fontos az egyén életében, ám nem a legfontosabb tényező. A második esetében a motiváció a szociális státusz megszerzése: az egyén a munkája, beosztása alapján ítéli meg saját magát, és nem a valós értékei szerint.

A megszállott szenvedélyhez gyakran kapcsolódik a stressz, a kiégés és a család-karrier közötti, gyakran feloldhatatlannak tűnő konfliktusok. A negatív, megszállott szenvedély nemcsak az alany életét emészti fel, de azokra is komoly hatással van, akik körülötte élnek (például a családtagok is stresszesebbek, feszültebbek).

A munkahelyi légkörnek sem tesz jót egy-egy ilyen kolléga, mert általában „rosszindulatúak, tiszteletlenek és leereszkedőek” a munkatársaikkal.

Megfelelő munkahelyi légkör

Birkeland 1200 szakszervezeti tagot követett egy éven keresztül. Háromszor interjúkat is készített velük, melyek során kérdéseket tett fel a lelkesedésükkel, a viselkedésükkel és az általános jóllétükkel kapcsolatban. A kutatásban résztvevők 18 százalékára volt jellemző, hogy megszállott szenvedéllyel viseltetnek a munkájuk iránt.

A kutatók szerint elsősorban a munkatársak kiválasztásánál kell figyelni arra, hogy valaki lelkesedése inkább pozitív vagy negatív. A megfelelő munkahelyi légkör, a támogató kollégák pedig sokat segíthetnek abban, hogy a kiégés és stressz később jelentkezzenek – azonban eddig még nem találták meg a megfelelő módszert arra, hogy ezeket teljesen elkerülhessük.

A Stockholm-szindróma

A munkahelyi terror csapdát rejt: az áldozat gyakran maga sem tudja, miért érzi magát annyira rosszul a bőrében. Nem az úgynevezett „mobbingról” van szó jelen esetben, ami a lelki terror egyre inkább elharapózó fajtája a munka világában. A mobbing esetében a kollégák fognak össze egy-egy kipécézett ember ellen és alkalmaznak rajta olyan terrort, amitől az áldozat kikészül pszichésen. Nem tudatos folyamatok ezek. Hat a frusztráció, a csoportdinamika: ezerféle oka lehet.

A Stockholm-szindrómát ritkán emlegetik munkahellyel kapcsolatban, pedig ugyanúgy néz ki a jelenség, mint az otthoni bántalmazás vagy egy konkrét túszejtés esetében. Az elnevezés onnan ered, hogy 1973-ban Stockholmban két fegyveres négy dolgozót ejtett túszul bankrablás közben, hat napon át tartották őket fogva, ám amikor kiszabadultak, a rendőrök meglepődve vették észre, hogy nemhogy nem örülnek, hanem egyenesen védik fogvatartóikat, sajnálják és siratják őket, az egyikük pedig még bele is szeretett az egyik rablóba.

A jelenséget vizsgálva jöttek rá a pszichológusok, hogy ilyen helyzetekben a túszok és a fogvatartók között kapcsolat alakul ki, kötődést kezdenek érezni leginkább azért, mert az életük azon múlik, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Tehát a túsz rájön, hogy ha ellenáll, könnyebben meghalhat, mint ha együttműködik. Az együttműködés azonban ellenkezne saját értékrendjével, ezért a pszichéje úgy védekezik, hogy szimpatikusnak kezdi látni a fogvatartót, hogy könnyebben megőrizze az életét.

A munkahelyen természetesen senki sem tör az életünkre fegyverekkel, ám a munkahely adja a mindennapi kenyeret, a fizetést. Ezért ha elhitetik velünk, hogy nincs más esélyünk, mint ott dolgozni, akkor bizony egyenesen az életünket tehetjük függővé a munkahely megtartásától.

Tény, hogy a munkakeresés nem könnyű, és valóban nem tudunk ugrálni állásról állásra, válság van, telített a munkaerőpiac. Senkit sem buzdítanék arra, hogy hipp-hopp álljon fel a semmire, és hagyjon ott mindent maga mögött. Ám ha már észrevesszük a gyomorgörcsöt a munkahelyen, ha azt látjuk, hogy túlságosan megfosztanak minden szabadságunktól, akkor azért elkezdhetünk nézelődni.

Napi 8-9 órát eltöltünk egy helyen, ami hatással van testi-lelki egészségünkre, megéri belefektetni az energiát és megtalálni azt a munkahelyet, ahol jó körülmények között tudunk dolgozni, miközben jól is érezzük magunkat.