Minden évben számos madárfaj telel nálunk, amelyek túlélési esélyei jelentősen növelhetők a madáretetők kihelyezésével – közölte a szervezet. Az MME kommunikációs munkatársa, Orbán Zoltán hangsúlyozta, hogy minden madárfaj téli etetése fontos természetvédelmi tevékenység, ugyanakkor a cinege- és verébfajtákat lehet a leggyakrabban megfigyelni a madáretetőknél.

Az MME útmutatása szerint a különböző olajos növényi magvak és ezek keverékei (napraforgó, köles, dió, földimogyoró) mellett az állati zsiradékok (szalonna, faggyú, cinkegolyó) és a gyümölcsök (elsősorban alma) is fontos téli táplálékai a madaraknak. A szervezet kiemelte azt is, hogy semmiképp se helyezzünk ki az etetőkbe kenyérmorzsát, mivel az napokig vagy hetekig is állhat elfogyasztatlanul, és ha a madarak ezután eszik meg, az könnyen gyomor- és bélgyulladáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezet.

Folyamatos táplálékpótlás

Az etetési időszak dandárja az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést – különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt – már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdjük.

Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama. Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk, illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék-felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások.

A madarak gyorsan megszokják, és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe.

Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm körüli testtömegű madarak számára –10 Celsius-fok alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

A fogyatkozó madarak védelme

Az MME egy kettős évfordulóra is felhívta a figyelmet: idén 125 éve jelent meg Bornemissza Zoltán A hasznos madarak védelméről című ismeretterjesztő könyve, valamint idén 100 éve halt meg Herman Ottó, A madarak hasznáról és káráról című könyv szerzője.

Herman Ottó magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték. Többek közt dolgozott Kolozsváron is az utolsó erdélyi polihisztornak nevezett Brassai Sámuel mellett, első tudományos értekezését az Erdélyi Múzeum-Egyesület ülésén mutatta be.

Zoológusként a sáskákat, pókokat, madarakat, halakat tanulmányozta, néprajztudósként a halászat és a pásztorkodás témája izgatta, kiváló ősrégészként felismerte a bükki ősemberleletet, nyelvészként a nyelvújítók túlkapásai ellen küzdött. Bornemisza és Herman is kulcsszerepet játszott a madárvédelem és a téli madáretetés magyarországi meghonosításában és terjesztésében.

Orbán Zoltán szerint ma minden korábbinál fontosabb, hogy a madárvédelmi tevékenység folytatódjon, ezért is bátorít az MME mindenkit a téli madáretetésre. Napjainkra a fogyatkozó madarak védelmére való odafigyelés még fontosabb, mint madárvédő elődeink idejében, pedig már őket is az aggodalom késztette megszólalásra.