Van-e szükség külön bejáratú ideológiára?

Albert Ildikó a könyv előszavában felteszi azt a kérdést, hogy van-e szükségünk személyes életfilozófiára, saját, külön bejáratú ideológiára, és meg is válaszolja: szükség van rá, még akkor is, ha ez nem tudatosul mindenkiben. A szerző alaposan körüljárt gondolatait, élményeit, világról vallott elképzeléseit tálalja írásaiban.

Az első megjelenési közegben, a Facebookon a reakciók bizonyították, hogy érdekli az olvasókat mindaz, ami Albert Ildikót írásra ösztönözte. Arra a kérdésre, hogy békében élünk-e önmagunkkal, a pszichológus úgy válaszolt, az emberek igen nagy része egyre kevésbé él békében önmagával és/vagy a környezetével. „Korunkat a nem föltétlenül csak jó értelemben vett szabadság, illetve az arra való törekvés jellemzi, ez pedig a normák fellazulását, sőt helyenként-időnként az eltűnésüket eredményezi” – fogalmazott a szakember.

Minél kevésbé szabályozott az életünk, annál több lehetőségünk van kitekintésre, önmeghatározásra, de ezzel együtt eltűnnek a fogódzók, a biztos pontok, ami sokféle gubancot, megtorpanást, békétlenséget okoz. A forrongó, sokféle kihívással szembesülő korunk nem igazán képes egységes és kiforrott válaszokat adni, ami önmagában békétlenséget eredményez, ez pedig az egyéni létben is erőteljesen lecsapódik.

Nincs recept a jó közérzetre

A tudásról, a test és lélek egységéről, az önbecsülésről, a külsőségekről korábban már részletesen írt Albert Ildikó a szakkönyveiben, ahogyan az úgynevezett téli elvágyódásaival is foglalkozott több helyen. Az alkalmazkodásról is szó esik a mostani kötetben, a szerző szerint az alkalmazkodóképesség, vagyis az intelligencia lényege a helyzetnek megfelelő válaszadás képessége. „Ezért tudunk együtt élni, változni, ha szükséges, tiszteletben tartani mások igényeit és érvényesíteni a sajátjainkat, helyzeteket, feladatokat meg- és feloldani, eleget tenni forrongó korunk elvárásainak” – fogalmaz Albert Ildikó.

Arra a kérdésre: létezik-e recept arra, hogy valaki jól érezze magát a bőrében, a pszichológus sem ajánlani, sem tanácsod adni vagy módszereket javasolni általánosságban nem tud. Mint mondja, általános jóllétreceptek nincsenek és bár léteznek bizonyos alapfeltételek, amelyek jó közérzetet biztosítanak, illetve irányelvek, melyek az értelmes élet építésében segítenek, felelőtlenség, hazardírozás és szakmaiatlanság lenne ezeket csak úgy világgá kürtölni. „A jó, minőségi emberi kapcsolatok, az értelmes elfoglaltság, a hobbi, a célok és álmok mind a minőségi élet feltételei. Kialakításuk, megszerzésük nagy, embert próbáló feladat” – vallja a szakember.

A közösségi felület mint kovász

A Facebook mint kommunikációs eszköz meghatározza kapcsolatainkat, ami ez esetben kovászként működött: előcsalogatta mindazt, ami ott lappangott gondolataiban, illetve némelykor rávette arra, hogy odafigyeljen bizonyos jelenségekre – mondta a szerző. Hozzátette, az első írásokat kíváncsiságból tette közzé a közösségi portálon. Legtöbbször pillanatnyi hangulatok, történések, beszélgetések váltották ki ezeket a gondolatokat, de volt több alkalom, amikor egy kommentre válaszként írt egy elmélkedést vagy pontosító miniesszét – monta a pszichológus.

Bevallotta, eléggé nehezen kóstolt bele a virtuális közösség világába, sokáig ellenszenves volt számára, mert alkatilag individualistának tartja magát, bár nagyon fontosak számára is a közösségi értékek – hiszen erről szól a könyve is. Albert Ildikó elmondta, miután megismerte és felfedezte a közösségi portál dinamikáját, átlátta összefüggéseit, kevéssé nyilvánvaló törvényszerűségeit, egészen lenyűgözte.

„Hihetetlenül sokat elárul a gondolkodásról, a figyelemről, a szövegértelmezésről, az ízlésről és közízlésről, emberi magatartásokról, viszonyokról, érzelmekről, illetve azok hiányáról, no meg a sajátos kommunikációs lehetőségekről. Pillanatnyilag úgy látom, hogy érdemes lenne foglalkozni a virtuális kommunikáció és a virtuális kapcsolatok dinamikájának lélektani elemzésével, azon túlmenően, amit már leírtak róluk inkább a fiatalokkal kapcsolatban” – fogalmazott a szakember.