A rövidebb tenyészidejű növényeket a gyors fejlődés jellemzi, így ha későbben vetjük őket, de már a talaj jól fel van melegedve és az éjszakák sem hidegek, akkor a növények még be is hozzák azt a lemaradást, amit a későbbi vetés okozhatott volna.

Jó társa az uborkának a karós paszuly

A gyalogpaszuly vagy bokorbab vetésforgó szempontjából elég rugalmas növény, kerülhet akár a múlt évi káposztaágyásokba, akár oda, ahol gyökérzöldségeket termeltünk. A talaj és tápanyagellátás tekintetében sem nagyon igényes, de ha tápanyagokban gazdagabb a talaj, vagy ősszel trágyázták a parcellát, mindenképpen jobb termést várhatunk. Sokkal igényesebb viszont a víz, a levegő páratartalma és a jó megvilágítás tekintetében.

Árnyékban, félárnyékban sem a karós, sem a gyalogpaszuly nem terem jól. A karós paszulyt úgy kell elhelyezni, hogy ne árnyékolja a zöldségeskert egyik részét sem, sőt inkább védje azt a hidegebb légáramlatoktól. Az uborka például kimondottan jól érzi magát a karós paszuly védelmében.

Általában az ágyások északi vagy északkeleti oldalába kerül, és gyakran évről évre ugyanarra a helyre. Mind a gyalog-, mind a karósbabból sokféle fajta létezik, ha kisebb a kertünk, akkor válasszunk olyant, aminek száraz és zsenge változata is van. Nagyobb kert esetében öt-hat fajtát is vethetünk, mindegyiknek megvan a maga előnye és érdekessége.

Jobb sorba vetni, mint fészekbe

Vetés előtt érdemes a szemeket legalább nyolc órát áztatni, ez nagymértékben felgyorsítja a csírázást. Helyet spórolhatunk azzal, ha a retek, saláta vagy spenót által felszabadított ágyásokba vetjük, de ne akarjuk sűrűbben nevelni, mind ahogyan az ajánlott. Sorba vetni érdemesebb, mint fészkekbe, de a sorok között legalább 40 cm távolságot hagyjunk azért, hogy később a növények megfelelően tudjanak fejlődni, bokrosodni.

A magok ne kerüljenek mélyre, hüvelyknyi mélységnél lesz a legjobb a kelési arány. A zsenge hüvelyek általában a vetéstől számított hetedik héten már szüretelhetők, és ettől kezdődően egész nyáron, bármikor szedhetők és felhasználhatók akár a zsenge hüvelyei vagy félig érett magjai. Jól bevált gyakorlat, hogy ha tíznapi, kétheti szünettel háromszor is vetünk gyalogpaszulyt, folyamatosan lesz zsenge bab a növényeken.

Vízigényes növény a paszuly

Az ápolási munkálatok közül a legfontosabb az öntözés a virágzás ideje alatt és az utána következő hetekben. A paszuly vízigényes növény, főképpen a karós fajták, és ha szárazra fordul az időjárás a virágzást követően, az nagymértékben csökkenti a termést. A talaj mulcsozása (talajtakarás) ennél a zöldségnél is sokat javíthat a nedvességtartalmon és a gyomok visszaszorításában.

A két, leggyakrabban megjelenő betegség az antarknózis és a baktériumos paszulyvész, de ha betartottuk a vetésforgót, egészséges magot használtunk és ápoltuk a növényeket, akkor egyik betegség sem jelenik meg annyira nagymértékben, hogy vegyszerezni kellene. Elég, ha a beteg növényeket azonnal kiszedjük és elégetjük, hogy a továbbterjedést megakadályozzuk.