A PISA (Prog­ramme for International Student Assessment) a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja, amelyet a kilencvenes évek végén hívott életre a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).

A finnországi átalakítás célja a modern társadalom és a gazdaság igényeihez való jobb alkalmazkodás. „Másfajta oktatásra van szükségünk ahhoz, hogy felkészítsük az embereket a munkára, hogy jobban igazodjunk a gazdaság és a modern társadalom igényeihez’’ – mondta Pasi Silander, a főváros, Helsinki fejlesztési vezetője. A módszert két évvel ezelőtt kezdték el bevezetni a városban a tizenhat éves diákok körében, az ország többi részén pedig az iskoláknak évente egyszer, néhány hétig kell a „jelenségalapú oktatás’’ szerint tanítaniuk.

Az „éttermi szolgáltatások’’ órán például matekról, nyelvekről és kommunikációs készségekről is szó esik. A modell kiterjesztésével az Európai Unió témája gazdasági, történelmi, nyelvi és földrajzi tudnivalókat is magában foglal majd. Marjo Kyllonen, Helsinki oktatási vezetője a hónap végén terjeszti a tanács elé a tervet, véleménye szerint 2020-ra egész Finnország átáll majd az új módszerre.

Vannak ugyanakkor igazgatók és tanárok, akik nem örülnek a tervnek, mivel egész életükben egy tantárgyra összpontosítottak munkájuk során. Ezt a problémát a közös tanítás módszerével küszöbölik ki, amelyre minimális béremeléssel is ösztönzik a tanárokat. Silander szerint a helsinki középiskolai tanárok 70 százaléka már részt is vett az ehhez szükséges továbbképzésen. Az új módszer az adatok szerint javít a diákok teljesítményén. A tudnivalók rendszerezése mellett a tanítási módszereket is megújítják: a diákok ahelyett, hogy passzívan hallgatják a tanár előadását, kis csoportokban oldanak meg sokszor játékos és kreativitást igénylő feladatokat.

Kooperatív a finn iskolarendszer

A finn oktatásban következetesen ragaszkodnak az egyenlő esélyek biztosításához, nemre, gazdasági és földrajzi helyzetre, anyanyelvi környezetre való tekintet nélkül; Az ország minden régiójában egyformán hozzáférhetőek a legmagasabb szintű oktatási intézmények is. Az oktatásirányítás centralizált, a végrehajtás azonban a helyi körülményekhez alkalmazkodik.

Az oktatás minden szinten interaktív és kooperatív, áthatja a partnerség eszménye. A diákok egyéni támogatást kapnak nemcsak a tanuláshoz, hanem szociális szükségleteik kielé­gítéséhez is. Az iskolai teljesítmények értékelése fejlődésorientált; nem használnak rangsorokat. Magasan kvalifikált, autonóm személyiségű pedagógusok oktatnak az iskolákban.

Mennyi házi feladat lenne ideális a tizenéveseknek?

Egy spanyol kutatásból kiindulva valószínűsíthető, hogy egy európai tinédzser több házi feladatot kap, mint amennyi ideális lenne. Az Oviedói Egyetem szakemberei nemrég publikálták azt a kutatást, amely szerint a matematika és a természettudományok házi feladataira összesen napi 70 perc bőven elég lenne a tizenéveseknek.

Erre igen egyszerű módszerrel jöttek rá: több mint hétezer tindézser közül voltak akiknek napi átlagban kevesebb mint egy órát, voltak akiknek körülbelül 60 percet, és voltak akiknek ennél is többet kellett foglalkozniuk a matematikával és a természettudomá­nyokkal ahhoz, hogy házi feladataikat megoldják, és megtanuljanak mindent.

Velük írattak több tesztet is, amelyek eredményeiből az derült ki, hogy a körülbelül egy órát – az adatok pontosítása után 70 perc lett az ideális idő – tanuló tizenévesek teljesítenek a legjobban, a kevesebbet és többet készülők is rosszabb teszteket írtak.