Franciaországban az 1686-ban megnyílt – és máig üzemelő – Procopio Cutónak olyan törzsvendégei voltak, mint Voltaire, Rousseau, Diderot, sőt egyesek szerint itt született meg az első modern enciklopédia, az Encyclopédie – olvasható a Hvg.hu-n. A 17. századi London kávéházaiba bárki betérhetett, hiszen egy kávé csupán egy penny volt. Gazdag eszmecsere folyt a vendégek között – ezért is hívták ott ezeket a vendéglátói egységeket „filléres egyetemeknek”. Oxfordban 1650-ben nyílt meg az első kávéház, az Oxford Coffee Club – az egyetem nagyjai találkoztak itt, és hamarosan meg is született a Royal Society.

Kultúrközeggé váló kávéházak

Ezer éve egy kecskepásztor találta meg, alig ötszáz év múlva pedig már komoly szabályokkal folyt kereskedelme, hogy mára a világ legfontosabb itala legyen a kávé, amelynek történelme érdekes adalékokkal szolgál. Például II. Károly a kávéházakat olyan helyeknek tartotta, „ahova a hűtlen emberek járnak, akik felháborító híreket terjesztenek, melyek kényesek lehetnek Őfelsége és miniszterei” számára. Míg Németországban a hölgyek kedvelt szórakozásává vált egy-egy forró kávé elfogyasztása jó társaságban, Angliában és Franciaországban a küszöböt sem léphették át.

Korábban volt a hölgyeknek komolyabb konfliktusa is a kávéval. Angliában 1675-ben keresetet adtak be ellene, állítva, hogy az eunuchot csinál férjükből. A férfiak kiáltványban válaszoltak: potenciáljuk nőtt a feketétől. A XVIII. századra a kávézás egyet jelentett az üzleteléssel. 1739-re már több mint 500 kávéház volt Londonban, legtöbbjük egy-egy jellemző vendégkörrel. Az egyik helyre a toryk jártak, másikra a whigek, volt a könyvelőnek, a könyvárusoknak is törzshelye. A közös kávézás könnyen eredményezhetett üzletet, illetve a szakmán belül is lehetett információkat szerezni. 1698-ban kávéházakban született meg a részvénypiac, a Lloyd’s Coffee House-ban a kereskedők és árusok a kávéház falain belül beszélhették meg biztosítási ügyeiket, melyből kinőtt a londoni biztosítási piac.

Magyarország a török hódítás miatt ismerhette meg a kávét. Az 1714-ben megnyílt első pesti kávéházat rengeteg követte. A kávézással együtt járt nemcsak a művelődés és a politizálás, hanem a kikapcsolódás is. A magyar kávéházakban lehetett dominózni, biliárdozni és kártyázni is. Bár a fő téma sokszor a politika és gazdaság volt – ezt jól mutatja a Pilvax szerepe az 1848-as forradalomban – a kávéházak az évtizedek múlásával egyre inkább kultúrközegekké váltak. A Hadik, a Centrál, a Pilvax vagy a New York Café törzsvendégei kitették az irodalomtételek nagy részét. És nemcsak diskurálni és kávét inni jártak ide az írók, költők, ezeken a helyeken szerkesztettek olyan nagy hírű irodalmi lapokat is, mint a Nyugat vagy A Hét, de sok regény is egy-egy fekete mellett születtet meg.

Hippi vagy katolikus?

Az Egyesült Államokban az olasz bevándorlók hamar felfedezték az olasz kávéházakat. Az 1950-es évekre, mikor az otthoni kávéfogyasztás már hétköznapi rutin volt, a kávéházakban egyre inkább elterjedt az amerikai folk, a kávé összekötődött a zenével. Az 1960-as évekre a fiatalság felfedezte magának a kávéházakat, melyek politikai központtá váltak. A kultúrailag is meghatározó kávéházak igazi központja Seattle lett, ahol megszületett a Starbucks, ami további kávézók nyitásával standardizálta az eszpresszóbármodellt. A 80-as évekre mindegyik kávéház más-más koncepcióval rendelkezett. Az, hogy kivel és hol kortyolja el a feketét, meghatározta személyiségét. Ezt maga az egyház is felfedezte, és az Urat dicsérő vallási kávéházakat nyitott, jó kávéval és Biblia-órákkal.

Az 1990-es évektől kezdve a kisebb kávéházak megfogyatkoztak, manapság inkább egyetemek környékén és művészeti negyedekben találhatók meg – vagyis a kávé fogyasztása továbbra is összetartozik a kultúrával és némi politikai diskurzussal. Az úgynevezett coffee to go kultúrával a kávézás magányos tevékenységgé vált, melynek lényege a gyors energiabevitel lett.