Az advent négy vasárnapján a verespataki unitárius templomban megtartott istentisztelet-sorozat célja a karácsonyi ünnepre való ráhangolódás és a közösségvállalás kifejezése a bányaprojektet elutasító helyi lakosokkal.

„Az advent a várakozás és felkészülés ideje, talán nem belemagyarázás, hogy a karácsony által az igazság kiteljesedését várja az ember, és nem csak a keresztény ember. Ezért is tartottuk nagyon fontosnak, hogy egy ilyen ügy kapcsán rámutassunk arra, hogy mi magunk is várakozásban vagyunk. Egyrészt karácsonyt várjuk, másrészt azt is várjuk, hogy az igazság Verespatak ügyében is felszínre kerüljön” – magyarázta lapunknak Rácz Norbert.

Mint mondta, advent első vasárnapján 120-an vettek részt az istentiszteleten, míg második alkalommal, több mint 200-an töltötték meg a verespataki unitárius templomot, ezért sikeresnek ítélte kezdeményezésüket. Kifejtette, sok minden elhangzik Verespatakról, de ennek ellenére sokan keveset ismerik a részleteket. „Semmi sem fogható azzal az élményhez, amikor az ember elmegy Verespatakra, szembesül mindazzal, ami ott van. Látja, melyek azok a hegyek, amelyeket el akarnak mozdítani, a régi házakat, amelyek halálra vannak ítélve, ha a bányaberuházás beindul” – számolt be élményeiről az istentisztelet-sorozat főszervezője.

Elmondta, az adventvasárnapi alkalmakon olyan emberekkel is találkozhattak, akik már egy évtizede próbálnak küzdeni az ellen, hogy Verespatak eltűnjön a térképről. „Ha megvalósul a bányaterv, olyan következményekkel járhat, melyek mindannyiunk életét befolyásolják” – magyarázta a lelkész.

Felemelő érzés

Rácz Norbert úgy vélte, a Verespatakon tartott istentiszteletek elérték a céljukat. „Ami hétről hétre abban a templomban történik, felemelő érzés. Ott lenni, együtt énekelni, imádkozni az oda zarándokoló emberekkel. Aki részt vesz egy ilyen istentiszteleten, ráérez arra, miért is állunk ki az ügy mellett” – fogalmazott a lelkész. Mint részletezte, az istentiszteletek forgatókönyve azonos, a prédikáció áll a középpontban, de fontosnak tartották azt is, hogy a helyiek közül is minden alkalommal megszólaljon egy-egy személy.

Első alkalommal Zeno Cornea bányamérnök beszélt a résztvevőkhöz, míg a második adventi vasárnapon Tică Darie helyi fiatal. Minden alkalommal felszólalt Pálffy Árpád helyi unitárius lelkész is. Verespatakon az unitáriusok sem beszélik már a magyar nyelvet, összesen 17-en vannak. A helyi lelkész évtizedek óta románul prédikál, ugyanis csak mondatfoszlányokat tudnak a hívek magyarul mondani, és nagyjából ennyit is értenek.

A Verespataki advent istentiszteletei magyarul zajlanak, tekintettel arra, hogy a résztvevők nagy része nem verespataki, a textus (a beszédek bibliai alapgondolata) azonban minden alakalommal románul is elhangzik. Ezen kívül párperces román nyelvű összefoglalót is tartanak a beszédből, illetve a Miatyánkot is elmondják románul, ugyanakkor a helyiek is románul beszélnek.

Forgatókönyv és kritikus tömeg

Advent második vasárnapján a helyiek közül is többen megjelentek a templomban, mint az első alkalommal, mesélte a tapasztalatokat Rácz Norbert, aki szerint az alkalmaknak meglehetősen feszes az időkerete, nincs idő különösebben nézelődni. „Így terveztük, ez nem kirándulás akar lenni, egy kimondottan céltudatos és célirányos út” – hangsúlyozta a főszervező. Kolozsvárról vasárnap délután egy órakor indulnak, négy órára érkeznek Verespatakra, ahol egy szűk órájuk van a részvevőknek, hogy körülnézzenek a faluban. Ez arra elég, hogy megnézzenek egy utcarészletet, ami sokat elmond az ottani állapotokról, mesélte Rácz Norbert.

Az istentisztelet öt órakor kezdődik és nagyjából egy órát tart. „Utána már sötét is van, és megfelelően át is fáztunk ahhoz, hogy az ember azt kívánja: buszra üljön és hazainduljon” – magyarázta a lelkész, aki szerint este fél tízre van Kolozsváron a csapat. A szervezők egyessége szerint minden egyes vasárnap más-más régióból érkeznek a résztvevők. Az első alkalommal Kolozsvárról toboroztak embereket, másodjára az unitárius kollégium diákjai alkották az alapcsapatot. Vasárnap, advent harmadik vasárnapján Aranyosszékről készülnek részvevők, míg az utolsó alkalom közös.

„Ez nem azt jelenti, hogy egy-egy alkalomra máshonnan nem jöhetnek, hanem azért, hogy minden egyes alakalommal meglegyen a „kritikus tömeg” – fűzte hozzá a főszervező. Mint mesélte, az első vasárnapon a belvárosi egyházközség szervezésében mintegy 65 kolozsvári vett részt az istentiszteleten, de voltak 25-en az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumból is, néhányan pedig saját gépkocsival utaztak Verespatakra, még a Zsil-völgyi Lupényból is érkezett egy csapat. A második eseményen az unitárius kollégium 130 fővel képviseltette magát, de sokan csatlakoztak olyanok, akik csak hallomásból értesültek a kezdeményezésről, és Torockóról is érkeztek részvevők.

Fontos a felkészülés

Az adventi ünnepkör szerepéről szólva az unitárius lelkész kifejtette, ez a készülés ideje. „Sokszor látom magam körül, hogy beleesünk az ünnepbe. Nagyon sokan nem figyelnek arra, hogy ahhoz, hogy az ünnep teljes legyen, elő kell készíteni. Nem lehet úgy beleesni az ünnepbe, hogy az ember alig fejezte be a főzést, a takarítást és az angyaljárás előkészítését. Ha fáradtan, még mindig az előkészületek, a takarítás stresszével érkezik az ember a karácsonyba, akkor azt várja, hogy az ünnep minél hamarabb elmúljon, hogy végre visszatérjen a normalitás. Ahhoz, hogy az ünnep a maga teljességébe kibontakozzon, szükség van arra, hogy készüljünk. Erre való az adventi időszak, amikor az ember vasárnapról vasárnapra felkészítheti magát arra, hogy befogadja, átérezze és átélje az ünnepet” – magyarázta Rácz Norbert unitárius lelkész.