A Csík­som­lyóról, Székely­udvarhelyről és Esztel­nek­ről érkezett ferences szerzetesek arra emlékeztek, hogy 1209. április 16-án hagyta jóvá az akkori pápa a ferences rend reguláját, ekkortól tekinthető hivatalosan is létező rendnek.

„Arról volt szó, hogy engedjük, érintsen meg Isten igéje. Kérdés volt, hogy mire törekszünk, haladunk-e előre a Krisztus-követésben. Felmerült a kérdés: honnan lehet megállapítani, hogy fejlődünk, nem ott tartunk, mint egy jó pár évvel ezelőtt. Mert napjaink telnek, de életünknek célja van, előre kell haladni, a helyben maradás szégyen a mi számunkra. A szentatya mondja: nem azt várják el az emberek, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy sodrásban legyünk, törekedjünk, és életünk az Úrra irányuljon” – mesélte a délelőtti beszélgetésekről a házigazda, a Szárhegyen szolgáló Anaklét testvér.

Mint mondta, a megszentelt élet évében abban is igyekeznek „haladni”, hogy minél többen megismerjék a rendet, bejáratosak legyenek a kolostorba. „Igyekszünk több programot felmutatni, hogy megismerjenek bennünket, ugyanakkor ez jó alkalom, hogy eszközökké váljunk, s így az emberek Istenhez kerüljenek közelebb. A segítő nővérekkel közösen terveztünk számos programot, a szárhegyi kolostor is jó helyszín arra, hogy elsősorban lelki célra használjuk. Így nemcsak programokat szervezünk, hanem azoknak helyet is biztosítunk” – fogalmazott Anaklét atya.

Emlékeztetett, hogy volt már a szárhegyi kolostorban lelkinap hitoktatóknak és pedagógusoknak, módszertani nap, lelkigyakorlat az udvarhelyi ferences kollégium gimnazistái számára, egyháztanácsosoknak, és az Iskola másként programnak is része volt a helyszín, osztályok látogatták meg a templomot, beszélgettek a barátokkal a szerzetesi életről.

A segítő nővérek és a ferences szerzetes az iskolai tanórákra is bejárnak, és az egyháztörténelem keretében a hivatásról beszélnek. „A hitoktatók hívnak meg, bemutatva az osztályoknak, hogy íme, itt vannak hús-vér szerzetesek, akik mesélnek magukról, sőt még kérdezni is lehet. Volt olyan kérdés, hogy van-e tévénk, internetünk, mennyit imádkozunk, böjtölünk, házasodhatunk-e, s ha nem, hogyan éljük meg a szülői hivatásunkat, ha nem lesz gyermekünk” – mesélte az atya.

A szerzetes különleges eseményről is beszámolt. Elmondta, felkereste egy házaspár, amelynek tagjai huszonöt éve élnek együtt, és közölték, hogy az ezüstlakodalmukat nem csinnadrattával akarják megünnepelni, hanem elvonulva, bocsánatot kérni és megköszönni egymásnak és az Istennek a negyed évszázad történéseit. Kérték, hogy tölthessenek a kolostorban egy hétvégét.

„Erre másnak, másoknak is van lehetőségük, ha el akarnak a világtól vonulni. Mert a kolostorban ugyan szerzetesek laknak, de ez nem csupán a szerzeteseké, hanem mindazoké, akik együtt akarnak lenni magával az Úrral” – ismertette a lehetőséget Anaklét atya.