A több mint kétszázhatvan oldalas dokumentum a Vatikánban 2014 októberében tartott rendkívüli, valamint a 2015 októberében rendezett rendes püspöki szinódus zárójelentéseinek szélesebb rendszerben való összefoglalását és ezek egyházfői kiegészítését tartalmazza. A „családban való szeretetről” szóló apostoli buzdítás nemcsak a klérushoz, hanem a keresztény házastársakhoz és a világi hívőkhöz is fordul.

Christoph Schönborn bíboros – saját szülei válását említve – kijelentette, hogy Ferenc pápa apostoli buzdítása integrációt szorgalmaz minden „sérült” család számára az irgalmasság rendkívüli szent évében. Hozzátette: az egyház a múltban túlzottan absztrakt családképet vázolt fel, „eltávolodva a konkrét élethelyzetektől”. Kijelentette: Ferenc pápa az egyházban „újít anélkül, hogy szakítana a múlttal”.

A kilenc fejezetből álló teológiai dokumentum a családnak az egyházban és a mai társadalomban való helyzetét, szerepét, küldetését, kihívásait és nem utolsósorban problémáit érinti. „A családok java alapvető a világ és az egyház jövője számára” – fogalmaz az apostoli buzdítás. Mint hangsúlyozza, „keresztényekként nem mondhatunk le a házasság példaként való felmutatásáról csak azért, hogy ne sértsük meg a mai érzékenységet, divatból vagy kisebbségi érzésből az erkölcsi és emberi zülléssel szemben”.

A dokumentum – a szinódusok nyomában – számtalan családpolitikai-szociális témát érint a migrációtól kezdve az otthonteremtés anyagi nehézségeiig, a szétszakított családokban felnövő gyerekektől a magukra maradó fiatalok és idősek helyzetéig. Szól a családokat sújtó szegénységről, betegségről, a drogfüggőségről, a kiskorúak és a nők elleni erőszakról, az élet védelméről.

Hangsúlyozza, hogy a mai családokat minden korábbinál jobban terheli a jövőtől való aggodalom. Tanácsokat is ad, hogy a házasélet nehézségeit hogyan kell „türelemmel és jóindulattal” leküzdeni. „El kell kerülni az ítéleteket, amelyek nem veszik figyelembe a különböző helyzetek összetettségét, és figyelemmel kell lenni arra, hogyan élik és szenvedik meg az emberek helyzetüket” – írta Ferenc pápa.

„Keresztény család: férfi és nő között”

A „korunk drámájának” nevezett, egyre nagyobb számú válások miatt az apostoli buzdítás ítélkezés helyett „kísérést” szorgalmaz az elvált és polgárilag újraházasodott hívők számára, akik nem részesülhetnek egyes szentségekben: „nem érezhetik magukat kiközösítve az egyházból (...), integrálni kell őket a keresztény közösségekbe minden lehetséges módon az egyház élő tagjaiként”.

Hangsúlyozza, hogy a házasságokban és családokban kialakult helyzetekért nem minden fél egyformán felelős, ezért a következmények is eltérőek lehetnek. A dokumentum leszögezi, hogy a keresztény család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Ugyanakkor elutasítja a homoszexuális emberekkel szembeni diszkrimináció minden formáját. „Ferenc pápa nem osztályozza az embereket, azt látja, hogy a családok élete dinamikusan változik. Útmutatást kíván adni, túllépve a mai gondolkodásmódon, amely teherként kezeli a családokat” – mondta Schönborn bíboros.

Gyakorlatias hozzáállás

A dokumentumhoz csatolt szentszéki összefoglaló szerint az AL kulcsszava a „konkrét”, gyakorlatias hozzáállás és a „felismerés”, vagyis „elméletek és ideológiák helyett az apostoli buzdítás a tapasztalat nyelvén szól. Nem az ideális, ellenkezőleg, az eltérő körülmények között élő, igazi családokról szól, pásztori figyelemmel az egyházat körülvevő valóság iránt”. Az AL nem tartalmaz doktrinális újdonságot, módszertanit azonban igen. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz „újfajta bátorítás”, „mivel nem minden doktrinális, erkölcsi vagy pásztori vitát kell egyházi tanítással megoldani”.

Bizonyos kérdésekben „minden egyes országban vagy térségben lehet a helyi kultúrában gyökerező megoldásokat találni a hagyományokra és a helyi kihívásokra való figyelemmel”. Arra a kérdésre, hogy a jövőben várhatók-e doktrinális módosítások, Lorenzo Baldisseri bíboros, a püspöki szinódus főtitkára úgy válaszolt, hogy „az egyház útját járva halad előre”. A dokumentum a Szent Családhoz intézett imával zárul. Ferenc pápa egyházi dokumentumok mellett Martin Luther Kinget, Erich Fromm pszichoanalitikus-szociológust és a Babette lakomája című dán filmet is idézi. Az AL szövegét a Vatikán több nyelven közölte. Federico Lombardi szentszéki szóvivő hangsúlyozta, hogy a gyorsan végzett fordítások miatt hivatalosnak az olasz változat tekintendő.

Erdő Péter: nem külső nyomásra cselekszünk

Ferenc pápa apostoli buzdításából olyan egyház néz vissza ránk, amely élő közösségekből áll – mondta Erdő Péter bíboros az MTI-nek a pápai dokumentumról. Kiemelte: miként azt a bevezető kifejezetten említi is, a dokumentum az egyensúlykeresésre törekszik, és igyekszik elkerülni a szélsőséges interpretációk lehetőségét. Ugyanakkor arról is beszél, hogy miközben nagyon fontos az egyház hitének és fegyelmének egysége, ezt a hagyományt a különböző helyi körülményeknek, kultúráknak megfelelően kell értelmezni és alkalmazni, ismertette a bíboros.

Nem arról van szó, hogy valamiféle külső nyomásnak vagy igénynek akarna megfelelni az egyház, hanem a „saját örökségünket és a kinyilatkoztató Isten szavát akarjuk alkalmazni az élet különböző helyzeteire”. Ez kétségtelenül szándéka volt a két szinódusnak és a szentatyának is, vélte. Hozzátette, a dokumentumban gyakran szereplő két fogalom, a „kísérés” és az „integrálás” nagyon világosan rámutat a közösségek fontosságára, hiszen utóbbi feltételezi a közösséget, amelybe integrálni lehet.

Olyan közösségekre van szükség, amelyek az élet minden területén képesek a hitnek megfelelően cselekedni, képesek segíteni, kísérni a tagjaikat, de van kisugárzásuk a világ felé is, hangsúlyozta. Ezek a csoportok fel tudják készíteni a fiatal párokat a házasságra, a házassági nehézségek leküzdésében segíteni tudják őket, de képesek befogadni és erősíteni azokat is, akiknek a „házassági állapotuk rendezetlen vagy rendezhetetlen” – fogalmazott a bíboros, aki mindkét szinóduson főrelátorként vett részt, azaz a témákat felvezető és az azokat összegző feladatokat látja el.

Erdő Péter érdekességként említette, hogy – szemben Ferenc pápa korábbi, Evangelii gaudium kezdetű buzdításával – ez a dokumentum saját műfajmegjelölése szerint is „szinódus utáni apostoli buzdítás”. Kimondott szándéka tehát, hogy összefoglalja a két szinódus munkáját, és „mintegy a világegyházból érkező meglátások, tapasztalatok összegzése legyen”.