A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált, aki az áldás jelentőségéről beszélt. Kató Béla szerint ha az áldást komolyan vesszük, akkor ez nemcsak az emberre érvényes, hanem az egész teremtett világra.

Emlékeztetett, a múltban elképzelhetetlen volt, hogy egy ifjú párra, egy újszülöttre ne kérjék Isten áldását, a mai ember ezt gyakran nem igényli. Áldatlan állapotok akkor jelennek meg, amikor az ember nem a forráshoz fordul, hívta fel a figyelmet a püspök. Mint rámutatott, Isten nemcsak az embereket, a közösséget, hanem a világot is jónak tartotta, és ebben mi úgy vagyunk jelen, mint akikre rábízta a világot.

„Az áldás jelentősége felmérhetetlen. Az áldás segít, hogy növekedjünk a jóban, hogy legyőzzük a rosszat. Mi magunk is átadhatjuk Isten áldását. Rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a nemzedékünk, a környezetünk. Kisebbségi sorsunkból kifolyólag gyakran az elkeseredettségünket adjuk tovább. Oda tudunk-e figyelni azokra a csodákra, amelyeknek tanúi vagyunk, tudunk-e hálát adni értük? Isten törődik velünk, új és új lehetőségeket akar adni, áldását rajtunk tartja\" – mondta prédikációjában Kató Béla.

A hálaadó istentiszteleten jelen voltak a Somvirág közösségi ház támogatói is, akiket a gyülekezet lelkipásztora és gondnoka arról biztosított, hogy jó ügyre áldoztak. Papp Hunor Zsolt lelkipásztor közel öt évig kutatta, hogy mi volt a ház eredeti rendeltetése, rájött, hogy ebben az épületben szervezte meg Kós Károly azt a farsangi bált, amelyen Móricz Zsigmond is jelen volt, és amelynek hatására megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művét.

A romos épületet le kellett bontani, de a régi alapokra új ingatlan került, amely a közösséget szolgálja. Az orvosi rendelő és könyvtár mellett egy nagyobb, rendezvények lebonyolítására alkalmas terem is van, a lelkipásztor nevetve mesélte, hogy idén nyáron nincs olyan dátum, amelyen ne lenne lefoglalva.

„Ez volt az első felekezeti iskola Sztánán. Közben kiderült, hogy annak idején itt bálokat tartottak. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne helyreállítani az épületet. Az elején kevesen hittek benne, de hál\'istennek kaptam segítséget, amivel el tudtam indulni. Tíz évvel ezelőtt két hónapig a kanadai magyar közösségekben voltam, és akkora összeggel tértem haza, amivel el lehetett kezdeni a munkálatokat. Amikor hazatértem, mondtam a gyülekezeti tagoknak, hogy elkezdjük az épületet lebontani és újraépíteni. Akkor sem sokan hittek benne, de azt mondták, hogy a papért megcsináljuk\" – emlékezett vissza Papp Hunor. Rámutatott, hogy a gyülekezeti életre is kihatott az építkezés, a sok kalákázás összehozta az embereket, megújult a közösség.

Papp Hunor szerint bár nemcsak a sztánai közösség fogja használni a házat, ők az első számú élvezői, hiszen minden rendezvényből kiveszik a részüket, legyen az néptánctábor vagy farsangi mulatság.

„Sokuknak le kell mondaniuk más programokról, hogy itt lehessenek és segítsenek\" – hangsúlyozta a gyülekezeti tagok áldozatkészségét a lelkipásztor, akinek további tervei is vannak. Visszakapta ugyanis az egyház a másik iskola épületét is, ahol Kós Károly-emlékszobát akarnak berendezni, valamint sportpályát és mászófalat létrehozni. A prioritási listát azonban a templom felújítása vezeti, a munkálatokat a közeljövőben kezdenék el.

A gyülekezeti ház megáldása után a tolnai egyházmegye esperese, Rácz József áldotta meg az épület háta mögötti játszóteret, amelyet a Mol Románia támogatott.

Kiss Gábor