A misszió a magyarországi KözösPont Ifjúsági Misszió program mintájára jött létre. A csoport tagjait egyetemisták, papok és lelkészek alkotják. „A név onnan jön, hogy a széles úton, ami a fiatalok esetében a bulizást, csajozást, hülyéskedést foglalja magában, mi megpróbáljuk a keskeny utat képviselni abban a hitben, hogy van érdeklődő eziránt is. A tizenegy éves jelenlét azt igazolja, hogy tényleg van érdeklődés” – mutatott rá Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, a missziós csoport egyik alapítója.
A lelkész szerint mindenki keres, ugyanakkor nagyon erős a mai világban a „nehogy lemaradjak” életérzés is. „Ott kell legyen a buliban, ott kell legyen Tusványoson, mert ha nem, úgy érzi, valamiről lemarad. És közben keres. Mi erre a keresésre próbáljuk azt a választ adni, hogy kipróbálhat sok utat, de amit keres, az végül is az Isten. És azt nemcsak abban a formában lehet megtalálni, ahogyan mi ezt kínáljuk az egyházak által – mondom ezt lelkészként” – magyarázta Bardócz Csaba. Elmondta, nagyon sok fiatal jár vissza a sátrukhoz évről évre. Sokan azzal érkeznek, hogy utálják a papokat, az egyházat. Éppen ezért az egyház meg kell mutassa azt az arcát is, hogy tud más lenni, és az egyháztagság nemcsak annyit jelent, hogy valaki befizeti az egyházfenntartó járulékot, mutatott rá.

Pénzt osztottak
A csoport azért jár vissza évről évre a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre és Diáktáborba, hogy megmutassák a résztvevőknek, hogy lehet és jó Istennel élni. Idén még „fesztiválosabbra vették a figurát”. Isten szeret téged feliratú, saját karszalagot is készítettek, ezt osztogatták a sátrukhoz odalátogatóknak abból a meggondolásból, hogy aki ezt viseli, egyfajta értékrendet képvisel, ugyanakkor maga is hirdeti az igét. Szórólapokat osztogattak, ingyen zsíros kenyérrel kínálták a fesztiválozókat.  
A rendezvény ideje alatt két alkalommal pedig – sokak meglepetésére – pénzt kínáltak a fesztiválozóknak. Egyik csoporttag kiült az út szélére, és kalapból kínálta az arra járóknak a pénzt. „Ilyet még nem láttak, ezzel is kicsit rá akartunk cáfolni arra, hogy az egyház nemcsak kérni akar, hanem adni is, ez a szerepe. De úgy tud adni, ha neki is van. Hogy a tusványosozók jó emberek, azon is látszott, hogy első nap tíz lejjel indult és ötven lejnél több fordult meg benne, mert nagyon sok olyan ember volt, aki odament és azt mondta, ez egy jó kezdeményezés, érti, tetszik neki, és a kalapba pénzt tett” – mesélte a lelkész.

A pap is ember  
A sátor programjában élményszínház, gitárest, és délelőttönként áhítat is szerepelt, a kicsiknek gyereksarkot működtettek. Az első években egy-egy közismert lelkészt hívtak meg áhítatot tartani. „Igazat mondott, szépen mondta, dogmatikailag tökéletes volt, de a fiatalokhoz nem mindig jutott el az üzenet, mert ide egyfajta közvetlenség kell. Tudom, hogy az idősebb generáció ezt nem szívesen hallja, de például adott esetben szlengben kell beszélni. Az ifjúság lassan olyan nyelvet beszél, hogy az értelmiségi ember nem is érti, ha nem olyan közegben dolgozik. Ha megfelelőképpen beszélünk hozzájuk, akkor azt mondják, hű, ez a pap pont olyan dolgokat él át, amilyeneket én, és hogy a pap is ember” – részletezte az alapító. Elmondta, noha szolgált börtönben is, és azt hitte, az a legnehezebb, a Keskeny út előadóinak sincs mindig könnyű dolguk. Van, hogy a közönség kétpercenként beszól, kérdez, provokál. Így történt négy éve is, amikor „kigyúrt” fiatalok ültek be az egyik előadásra, akik utóbb be is vallották, hogy azért mentek, hogy provokálják az előadót és a Keskeny út tagjait. Arra számítottak, hogy kirakják őket az előadásról. Az előadó azonban készséggel válaszolt a provokatív kérdésekre. A Marosvásárhelyről érkező csoport másnap és harmadnap is ellátogatott a sátorba. Tusványos utolsó napján aztán az egyikük azzal állt elő, hogy meg akar keresztelkedni. „Gondoltam, hülyéskednek, mert mindig azt csinálják. Aztán láttam, hogy tényleg komoly a dolog. Mondtam, meg tudjuk keresztelni, de anyakönyvezni is kell, és én vagyok itt az egyedüli gyakorló lelkész, így reformátusnak tudom megkeresztelni. Mondta, azt pont jó lesz, mert ő is azt akarta. A szokásos papi kellékek nem voltak nálam, mert ki gondolná, hogy épp Tusványoson kerül sor ilyesmire. Elvonultam, mondtam, addig énekeljenek. Mikor jöttem viszsza, úgy énekeltek, hogy zengett minden. A tömeg egyre gyűlt, szállt az ének, és hallatszott, hogy szívből szól” – emlékezett vissza a különös keresztelőre Bardócz. Kíváncsi volt, hogy vissza fog-e járni a csapat ezután is. Nagy örömére visszajárnak, sőt az utóbbi két évben ők húzták fel a misszió sátrát. Egyik alkalommal, amikor egyikük csúnya kifejezést használt, a csoport másik tagja nyakon vágta, és azt mondta: „mi itt templomot építünk, hogy beszélsz?”

Különleges eljegyzés
Az idei sátorépítéskor a csoport tagjai célozgattak arra, hogy a következő esemény egy esküvő lesz. „Mondtam nekik, egyrészt ahhoz menyasszony is kell, ugyanakkor kell egy polgári anyakönyvi kivonat, mi csak azután tudunk ilyen szolgálatot végezni. Eljegyzést azt tudunk, mert akkor ugye két embernek az elhatározásához kérjük az Isten áldását. Mondták, hogy jó. Aztán pénteken, ahogy különféle virágokkal érkeztek a sátorhoz, láttam, hogy bizony ez komolyra fordul. Eszükbe jutott, hogy jó lenne ezt itt megejteni, mert ők ehhez kötődnek. És megvolt az eljegyzés, gyűrűt húztak. Szép dolog, hogy fel merték vállalni ennyi ember előtt ezt” – ecsetelte a lelkész. A résztvevők a fiatal párnak pénzt is gyűjtöttek egy kalapban. Ők az ajándékot a Keskeny útnak adományozták, a misszió tagjai pedig úgy gondolták, hogy továbbadják. Így a második pénzosztós akciót ennek az összegnek a segítségével bonyolították le: 113 lejt és 1500 forintot osztottak szét a kalapból. Végül valaki a kalapot is elvitte.
„Sokan kérdezik, hogy érdemes-e ezt csinálni, van-e eredménye, mert a felnőttek mindig számszerű eredményeket akarnak. Számunkra elégtétel, hogy sokan eljönnek, délelőtt is más, délután is más közönségünk van. Van egy stabil gyülekezetünk Tusványoson, akik évről évre visszajárnak. A lényeg, hogy másképp, de meg kell szólítani a fiatalokat” – összegzett Bardócz Csaba.