– Én is csíkszentdomokosi vagyok, így számomra Áron püspök nagyon fontos. Gyerek voltam, alig 10 éves, amikor áldást kaptam tőle. Éppen ezért támogatom, hogy a film elkészüljön, mert ez nagyszerű dolog, de én azt látom, hogy a hozzá kapcsolódó misszió a lényeg. Minél szélesebb tömegeket megszólítani, bevonni. Nem csak anyagi támogatást kérni, persze, az is szép dolog, de fontosabb ennél, hogy – képletesen szólva – megtaláljuk Márton Áron munkájának nyomait a mi életünkben. Nagy kérdésem, hogy az az üzenet, amit ő hirdetett, átadott, a mi életünkben hol van jelen?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolására meghívták mindazokat, akiket Márton Áron püspök bérmált, akiknek kézrátétellel kiszolgáltatta a szentséget, hogy gyűljenek össze Marosvásárhelyen a belvárosi Keresztelő Szent János-plébánián.

A meggyesfalvi közösségben, ahol plébános vagyok, meg is hirdettem: akik pontosan emlékeznek arra, hogy Áron püspök szolgáltatta ki nekik a bérmálás szentségét, jöjjenek el egy családtagjukkal, és együtt próbálják felidézni a személyes élményt, együtt keressünk kapaszkodókat. Az ünnep meghirdetésében Pál apostol Timóteusnak írt második levelére támaszkodunk, amelyben az öregedő apostol azt mondja: „Ezért figyelmeztetlek, szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van” (2 Tim 1,6).

Valami ilyesmit szeretnénk most mi is, hogy megszólítsuk azokat a felszentelt papokat, akiket még Áron püspök szentelt, és mindazokat, akiknek kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. Ne feledjük el, hogy ezek valóban diadalutak voltak: gondoljunk csak bele, a háború után, egy idegen országban, mennyi rejtett seb volt a lelkekben, ki voltak éhezve, vigasztalanok voltak és úgy tekintettek a Püspökre – mert csak így nevezték –, mint a Messiásra. A hatalom ugye le akarta fejezni a katolikus egyházat, és börtönbe csukatta a főpapjait.

Ez látszólag sikerült is, de mikor felfüggesztették az életfogytiglani börtönbüntetését, és szabadlábra helyezték, látták, hogy a siker átmeneti volt és az egyház újjáéledt halottaiból. Mert ahogy a Püspök úr kijött a börtönből, és mindent újjászervezett, elkezdődött a misszió. Már abban az esztendőben elkezdte bérmaútjait, és ez nagyon fontos volt, hiszen sokan azt hitték, hogy meghalt. Több alkalommal is feljegyezték, miként volt éber az emberi nyomorúságra, és mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy segítsen, ezt pedig nem felejtették el az emberek. Rengeteg feljegyzés és visszaemlékezés van, hogy észrevette a szenvedést, szívén viselte az emberek fájdalmát és miként gondoskodott róluk.

Visszatérve a beszélgetésünk fő témájához, feltettem magamban a kérdést, hogy akit ez a nagyszerű ember bérmált vagy fölszentelt, a kézrátételben részesített, a Szentlélek ajándékában részesített, vajon mire használta ezt az ajándékot. Elég-e nekünk, ha ezt az ajándékot elfogadtuk? Hiszen Áron püspök élete és missziója egy ajándék volt népünknek, és csak úgy tudjuk továbbadni, ha felszítjuk magunkban az általa közvetített kegyelmet. Én magam előtt látom az arcát, a mosolyát, de hát én sem vagyok már fiatal...

A felnövekvő nemzedék viszont csak fényképről, egy-egy újságcikkből és a mi elbeszélésünkből hallhat róla, és minket terhel a felelősség, hogy ezt az örökséget hitelesen átadjuk. Ezért fontos ez a kegyelemfelszítás. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a szélesebb tömegeket megszólítsuk. Hogy ez mennyire lesz sikeres, az a családokon múlik.

– Úgy érti, hogy az örökséget a családokon belül kell továbbadni?

– Igen, nagyon fontos, hogy a szülők, nagyszülők meséljenek róla, a családokat ez összehozza és a jótékony hatás sem maradhat el. Megvan a kísértés, hogy ezt az ajándékot eltemetjük magunkban, megfeledkezünk róla. Most azt szeretnénk, hogy szedjük elő ezeket az élményeket és osszuk meg a családtagjainkkal.

– Azt mondta, hogy a marosvásárhelyi alkalmat más településeken más alkalmak követik...

– Tulajdonképpen ebben az esperesi kerületben még a Nyárád mentén szeretnénk megszervezni, de nyilván más esperesi kerületekben is ez a szándékunk. Ehhez összehívjuk a kerület papjait, és kérjük, vállalják fel, és döntsék el, hány helyen és miként szervezik meg. Hiszen ez minden közösségnek a saját ünnepe kell legyen: kicsit családi ünnepség, kicsit közösségi, találkozással, agapéval, élménybeszámolóval. Meghívják tehát mindazokat, akiket a volt egyházfő bérmált: vegyenek részt az emlékező ünnepségen, hogy együtt könnyebben megtalálhassák Áron püspök lelkületét és a nyomába szegődhessenek.

Korondi Kinga

Vetélkedőt szerveznek Márton Áron életéről

Márton Áron, a 20. század püspöke címmel Kárpát-medencei vetélkedőt hirdetett a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum, a lakiteleki Népfőiskola, a Székelyföld Alapítvány és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa – közölte Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke.
A versenyre a Kárpát-medencei középiskolások, egyházközségek, hittancsoportok vagy baráti társaságok jelentkezését várják, a résztvevők háromfős csapatokban indulhatnak – mondta a Népfőiskola alapítója, hozzátéve, hogy egy-egy intézményből, közösségből tetszőleges számú csapat indulhat a versenyen. A nevezés ingyenes, jelentkezni az első fordulós feladat megoldásának beküldésével lehet.
A vetélkedő feladatait 2015. március végétől havonta, három részletben jelentetik meg a www.martonaronmuzeum.ro honlapon. A középdöntő és a döntő szeptemberben lesz a lakiteleki Népfőiskolán, a verseny eredményhirdetését 2015. szeptember 26-án tartják a Parlamentben Márton Áron életútjáról rendezendő konferencia keretében.
A döntős fiatalok értékes díjakat kapnak, a győztesek pedig részt vehetnek egy Márton Áron életútjának helyszíneit végigkövető erdélyi zarándoklaton. A verseny fővédnöke Lezsák Sándor. A vetélkedő része annak a programsorozatnak, amely Márton Áron püspök életpéldájának, tanításának jobb megismertetését tűzte célul a Kárpát-medencében.