A distinkció az ünnepség díszvendégétől, Tőkés László európai parlamenti képviselőtől, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől származik annak nyomán, hogy Nagykároly adta az egyetemes és a magyar kultúrának, az anyaszentegyháznak Károlyi Gás­párt (régebbi írásmód szerint: Károli), kinek fordítói munkáját dicséri a nyomdából 425 évvel ezelőtt kikerült vizsolyi biblia. Ez a legrégibb fennmaradt és ma is használt teljes magyar bibliafordítás, amelynek művelődés- és egyháztörténeti jelentőségével egyenértékű az a hatás, amit az egész magyar nyelv és irodalom fejlődésére gyakorolt.
A Szentírást Károlyi Gáspár református esperes, gönci lelkész fordította le több lelkésztársa se­gítségével, a munkálatoknak 1586-ban kezdtek neki. Három év múlva el is készült a teljes fordítás. A nyomtatás 1589. február 18-án indult meg Mantskovits Bálint vezetésével Vizsolyban, és 1590. július 20-án fejeződött be. Ennek tiszteletére, azaz a vizsolyi biblia megjelenésének 425. évfordulója alkalmából tartottak Nagykárolyban emléknapot, amely ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a belvárosi református templomban, ahol Tőkés László váradolaszi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke hirdetett igét. Prédikációjában rámutatott, hogy az Ige, azaz Isten nemcsak hogy testet öltött Jézus Krisztusban a földön, de a testté lett Ige idővel írott igévé vált. Ha nem így történt volna, keveset vagy semmit sem tudnánk arról, hogy Isten mit tett érettünk, hiszen a kijelentés, kinyilatkozatás hordozója a Szentírás. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által válik ismertté, idézte Pál apostolt az igehirdető. Az ige közvetítőjének, fordítójának munkája nélkül a sötétségben tapogatóznánk, ezért korszakos, sőt forradalmi jelentőségű Károlyinak és társainak, támogatóinak tette – hirdette Tőkés László –, hiszen Isten megszólalt magyarul is. Ennél közvetlenebb Isten-élményt aligha lehet elképzelni, egy jeles erdélyi költő egyenesen úgy fogalmazott, hogy Isten megtanult magyarul, mutatott rá.
„A magyar Bibliával elérkezett hozzánk a Teremtő szava, munkája, örökkévalóságának és mindenhatóságának bizonysága” –
hirdette Tőkés László. A megszólalók mind a szószéki szolgálat, mind az emléknap során több alkalommal is igyekeztek Káro­lyi Gáspár tettének nagyságát és hasznát sokszorosan kidomborítani. A bizonyságtevők tetteit méltatva az igehirdető például arra figyelmeztetett: Európa válságának egyik oka az Istentől való elrugaszkodás. Látjuk, hogy az Istennel szembeszegülő, szófogadatlan, megátalkodott ember sorsa tragédiák sorozatán keresztül alkot monumentális történelmi freskót, amelyhez újabb és újabb szomorú részletek adódnak napjainkban is. Vissza kell térni ezért a krisztusi útra, miként történt az a reformáció idején – mutatott rá Tőkés László.
Az igehirdetést követően Tu­kacs József Sándor házigazda lelkipásztor, Fülöp István, a Nagy­károly testvérvárosában, Má­tészal­kán bejegyzett Reformátusok Szat­má­rért Közhasznú Egyesület elnöke, valamint főgondnoki minőségében Kovács Jenő polgármester mondott köszöntőt. Délután a gyülekezeti házban Gy. Szabó Béla Jelenések könyve című metszetsorozatának kiállítását nyitotta meg Ferenczy Miklós kolozsvári lelkipásztor. Ifj. Geréb Miklós irinyi lelkész Károlyi Gáspárról, a bibliafordítóról értekezett, Muhi Sándor szatmárnémeti művészettörténész Bibliai témájú képek a Nagykároly környéki templomokban címmel, Végh Balázs Béla irodalomtörténész pedig A 137. zsoltár szépirodalmi parafrázisai címmel tartott előadást.