Hallgatták és betartották az igét

Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Nehémiás könyvéből olvasta az igerészt, amelyből kiderült, hogy a nép hosszú ideig nem hallotta Isten igéjét, de kérte az elöljárókat, hogy vegyék elő a mózesi törvényeket, és olvassanak nekik azokból. Órákig hallgatták az igét, majd leborultak és dicsérték az Urat, hangzott az üzenet. Az igehirdető szerint a mai emberek hajlamosak arra, hogy a régit kidobják, mindig újra vágynak, újat vásárolnak. Ma már nincsenek szabók, akik megfoltozzák, átalakítják a ruhákat, a cipészek is alig tudnak megélni, mert általában mindent, ami régi, kidobunk, mutatott rá.

„Az igerész szerint a nép arra kérte a papokat, hogy vegyék elő a régi törvényeket, Isten igéjét, felébredt bennünk a vágy az ige iránt, rájöttek, hogy Isten igéje nélkül nem tudnak és nem is akarnak élni. Vajon ma, közel ötszáz éve a reformáció, a megújulás után van-e gyülekezeteinkben, van-e bennünk vágy Isten igéjének hallgatása, megértése, megtartása iránt? Mondják-e ma azt a református emberek, hogy kell, és fontos nekünk a Biblia, a Heidelbergi Káté és a hitvallás?” – tette fel a kérdést az igehirdető.

Úgy vélte, akkor tudunk ezekre a kérdésekre igennel válaszolni, ha életünk minden napján, minden percében, minden döntésünk meghozatala előtt kérjük Istent, hogy vezessen minket, olvassuk és hallgatjuk igéjét, s kérjük a Szentlélek irányítását.

„Ma gyakran azt mondják a református emberek, hogy három műszakban dolgoznak, vállalkoznak, nincs idejük meghalni sem, olyan foglaltak, nem tudnak elmenni istentiszteletre, nem tudnak bekapcsolódni a gyülekezeti életbe. De akinek nincs ideje meghalni sem, annak nincs ideje élni sem, nincs ideje az igazán fontos dolgokra. Vigyázzunk, mert elfogyhat az időnk, és akkor nem lehet már semmit viszszafordítani” –hívta fel a figyelmet Szegedi László.

Küzdeni kell a hitért

Lőrincz János, a marosi református egyházmegye esperese a Júdás könyvéből felolvasott igét „helyezett a jelenlevők szívére”: „Szeretteim, küzdjetek a hitért.” „Isten elküldte Szentlelkét, hogy megújítsa az embereket, s ma is ezt teszi. Nekünk küzdenünk kell az erős, szüntelen megújulásra képes hitért, úgy kell élnünk, hogy mindenki lássa, mi Isten gyermekei vagyunk” – hangoztatta Lőrincz János.

Jakab István, a maros mezőségi református egyházmegye esperese arra mutatott rá, hogy a reformáció Isten ajándéka, ugyanakkor esély és lehetőség, amelyet meg kell ragadnunk, s nem utolsósorban egy feladatot ad: Jézust kövessük, neki szolgáljunk.

Az ünnepi alkalmat a székelyvajai fúvószenekar, a csejdi Sola Musica ifjúsági kórus és a lelkészek kórusa tette ünnepélyesebbé, és a jelenlevők kopogtatással jelezték, hogy meghatotta őket Berekméri Melinda szavalata is. Az egybegyűltek megtekintették a Szegedi László által összeállított Kálvin-kiállítást, és meghallgatták az ötletgazda humoros, színes előadását is a nagy reformátorról. A somosdiak meleg teával és friss kaláccsal vendégelték meg az egybegyűlteket, beszélgetésre, ismerkedésre is lehetőséget teremtve.

A reformáció ünnepe

A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap annak emlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték: Luther születésnapján (november 10.), illetve halála napján (február 18.), az ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napján (június 25.). 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulóján a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a vallásjavítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék.

Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése. Erdélyben is nagy hagyománya van a nap megünneplésének, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentiszteletet tart ezen a napon. A reformáció napja hivatalos ünnep Szlovéniában, illetve Németország egyes szövetségi államaiban. Svájcban és egyes német tartományokban a protestáns egyházak az október 31-ét követő vasárnapon ünneplik.