– Önt meglepte-e, hogy a novemberi államfőválasztást megelőző kampányban máris központi témává vált a jelöltek nemzetisége és vallása? Ami azért is érdekes, mivel ez a nacionalista aspektus éppen Victor Ponta szociáldemokrata államfőjelölttől, az RMDSZ koalíciós partnerétől származik.

– Ha őszinték akarunk lenni, akkor a román politikusok ilyen irányú véleménye nem meglepetés számunkra, valahogy azt mondhatnám, hogy minden magyar érzi, mennyire hajlandóak pozitív irányba is, de populista irányba is elmenni a romániai politikusok. Azt is be kell látni, hogy ezen a téren is sokat változott a világ mondjuk a kilencvenes évek elejéhez képest; természetesen még messze állunk attól, amit szeretnénk. A kijelentést magát és a kontextusát az államfőválasztás határozza meg, ez legyen tiszta és világos mindenki számára.

Ami aggasztó benne az az, hogy a politikai kampánystratégák – akik eléggé józan és számító emberek – úgy ítélik meg, hogy ezekkel a kijelentésekkel előnyt lehet szerezni. Vagyis a társadalomnak van egy olyan rétege, amely az államfői tisztségre való alkalmasságot a vallási és etnikai hovatartozáshoz köti. Hogy pontosan mekkora ez a réteg és ezek a kijelentések mekkora mozgósítást tudnak eredményezni, nos, ezt az őszi választások megmutatják. Az utalása arra, hogy az RMDSZ ennek az elnökjelöltnek, illetve az őt támogató pártnak éppen kormányzati partnere, bizonyos fokig egy burkolt számonkérés, ami megfogalmazódott az utóbbi időszakban úgy a hazai magyar sajtóban, mint a közösség szintjén.

Ki kell alakítsuk közösségünk működésének az alappilléreit, mint az autonómia a Székelyföld esetében. De nem lehetnek hosszú távú céljaink, ha közben nem oldjuk meg az égető problémákat, mert a rövidtávú problémák elhanyagolása gyors önfelszámolás. Amikor a magyar önkormányzatok csődközeli állapotba, illetve néhány csődbe is jut, amikor ez sok esetben magyar vállalkozások bezárását is jelentheti, akkor nekünk, akik ezt a közösséget vezetjük, megoldásokkal kell előállnunk.

A kormányzati szereplésnél jobb megoldást erre pillanatnyilag nem látunk, ha valaki tud ennél jobbat, szívesen meghallgatjuk a javaslatokat. És jelzem, minden önkormányzat gondját megoldjuk, függetlenül attól, hogy éppen ki ott a polgármester, mert az MPP és az EMNP önkormányzati vezetői is ugyanazokkal a gondokkal küszködve, ugyanazoktól várják a megoldásokat: tőlünk, az RMDSZ Bukarestben is tevékenykedő vezetőitől.

A kormányokat nem mi alakítjuk, a román politikusok diskurzusait nem mi írjuk, de ha ott vagyunk, akkor a közösségünknek megfelelő irányba terelhetjük a dolgokat. Azt is sokszor hallom, hogy a kormányzati szerepvállalás visszafogottabbá teszi a romániai magyar vezetőket, hogy nem annyira határozottak kiállásukban az alapvető közösségi követelések hangoztatásában, mint például az autonómia.

Ez viszont éppen fordítva van. Annál határozottabban tudunk beszélni a román tárgyalópartnereinkkel, minél erősebb a pozíciónk és minél direktebb a tárgyalási lehetőség. Követeléseinket pedig a közvélemény előtt sem hallgatjuk el, és erre példa lesz az elnökválasztás is, ahol Kelemen Hunor elmondja majd, amit el kell mondani. Összefoglalva: nem tetszik az az érvrendszer, amit Victor Ponta abban a bizonyos diskurzusában használt és remélem, hogy ha nyer, nem azzal nyer. De ha azzal nyerne is, nekünk azt tényként kell felfogni, aminek a megváltoztatása a célunk.

– És arról mi a véleménye, hogy Klaus Johannis, a román jobboldal államfőjelöltje látványosan igyekszik „kompenzálni” a többségi társadalom irányába? Gondolok itt a szebeni polgármester ama kijelentésére, miszerint ő a román nemzetállam híve, elutasítja a területi autonómiát, sőt úgy tesz, mintha nem tudna az erdélyi szászoknak több évszázadon keresztül biztosított önrendelkezésről.

– A kampánystratégáka is utaltam az előző kérdésére adott válaszomban. Ők eleve nyerőnek tekinthetik azt a bizonyos mondatot, hiszen Ponta legfőbb kihívóját olyan talajra terelte, amelyen nem érzi otthon magát. Klaus Johannis most kompenzál, és mindenáron el akarja kerülni, hogy őt egy idegennek tekintsék. A felvetés azonban hibás, hiszen az nem tesz valakit idegenné egy multietnikus országban, hogy nincs bizonyos nemzetisége vagy vallása. Az ő állításai is olyanok, mint a Pontáé: kalkulálják a szavazatmaximálást.

De egy kisebbségi politikustól mégis mást várna el az ember, mint azt, hogy azt kezdje bizonygatni, ő valójában románabb érzelmű a románoknál. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Klaus Johannis sosem volt például magyarbarát. Emlékezzünk vissza, amikor Nagyszeben megkapta az Európa kulturális fővárosa címet, és nem engedte meg, hogy felépítsük a magyar pavilont. A napokban mégis hallottam a sajtóban olyan javaslatot, hogy a kormányzást otthagyva az RMDSZ mellé kellene álljon, hiszen egy kisebbségi jelölt, amelyik esélyes az államfői poszt betöltésére.

Azonban minden nap egyre inkább bebizonyosodik, hogy ő elsősorban egy romániai politikus, másodsorban német. A kormányból való kiszállás melletti érv lehetne, hogy a győztes Johannis esetleg újraszervezné a parlamenti többséget és ebben az RMDSZ-nek is szánna szerepet. Ezzel kapcsolatban világosan kell látni, hogy az RMDSZ nem párt, ezért nem pártpolitikai logika szerint működik és nem is szabad eme logika szerint működjön. Vagyis az RMDSZ-nek a jelentős lélekszámú magyar kisebbség legitim képviselőjeként helyet kell kapnia a kormányban ennek színezetétől függetlenül.

Ez természetes. Hogy ezt a helyet néha az aktuálpolitikai helyzet szerint lehet tartalmasabbá tenni vagy sem, az egy másik kérdés. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy egy esetleges győzelem esetén a jobboldalnak mindenkire szüksége lesz, akit le tud szakítani a jelenlegi kormányzó erőkről ahhoz, hogy kormányt tudjon alakítani. Így az RMDSZ nem kerül kényelmetlen helyzetbe, nem veszít a tárgyalási pozíciójából.

Ezért butaság azon gondolkodni is, hogy most kell kilépni a kormányból az elnökválasztás miatt. Annak sincs sok értelme, hogy sokat elemezzük a lehetséges jelölteket, hiszen bárki jön, már ismert lesz. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy a saját államelnöki kampányunk alatt kendőzetlenül kimondjuk azokat a problémákat, amelyek a magyar közösséget érintik. Nyíltan kell beszélni arról, melyek az igényeink, és ezeket a számunkra nagyon fontos kérdéseket neki kell szegezni a román jelölteknek, választ kell követelni tőlük ezekre. Így talán azt is megtudjuk, kit érdemes támogatni a második fordulóban.

– Az államfőválasztási kampánnyal kapcsolatban érdemes kitérni arra a kérdésre is, hogy mit szeretne Ponta a magyar választóktól. A Nyergestetőn tett látogatása óta ez nyíltan is foglalkoztatja a közvéleményt.

– Ennek szintjén úgy rögzült be, hogy az RMDSZ nem tudta befolyásolni a választókat a korábbi államelnök-választáson, de a valóság az, hogy a Basescu-ellenes kampány nyomán az arány Geoana és Basescu között körülbelül fele-fele volt. A PSD tudatában van annak, hogy a magyar szavazók inkább jobboldali érzelműek, de fontos nekik egy nyílt párbeszéd. Mint minden párbeszéd, ez is jól jön és le kell folytatni, nem színfalak mögött, hanem minél átláthatóbban, hogy a magyar szavazók is értsék meg, miről van szó, mi a szociáldemokraták álláspontja.

– Nem tűnik könnyűnek Kelemen Hunornak távozni a Ponta-kabinetből, mivel Traian Basescu államfő visszadobta a helyére javasolt Biró Rozália kinevezését. Nem merült fel az RMDSZ-ben, hogy ha már úgy is ellátja egy minisztérium irányítását, akkor esetleg Ön vegye át a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is?

– Az államfőnek megvolt a joga a jelölést visszautasítani, ezzel élt is, nekünk nem volt mit tenni, mint a helyzetet tudomásul venni. Ami az én miniszterelnök-helyettesi kinevezésemet illeti, ez csak akkor lett volna lehetséges, ha lemondok a környezetvédelmi miniszteri tisztségemről és kulturális miniszternek jelölnek, ugyanis a parlament által elfogadott kormányzati struktúra a két tisztséget -- kulturális miniszter és miniszterelnök-helyettes -- összekapcsolta.

Márpedig én környezetvédelmi miniszter tudok és akarok lenni. Ugyanakkor a mostani helyzetet meg kell oldani, hiszen annak ellenére, hogy kértük a szövetségi elnököt a kormányban maradásra, az ő szándéka határozott: ki fog lépni. A helyzet megoldására több megoldás lehet, az egyik ezek közül az, hogy vigyük a parlament elé a kormányt, kialakítva egy új kormánystruktúrát.

– És amennyiben szétválasztanák a koalíciós megállapodás szerint együtt járó kormányfőhelyettesi és kulturális miniszteri posztot, utóbbira kit javasol a szövetség?

– Ezek bizonyos szempontból korai kérdések. A Szövetségi Állandó Tanács fog ezekben a kérdésekben dönteni, és biztosan megtalálja a megfelelő megoldást. Egy dolog biztos: mindkét tisztségből a legtöbbet olyan ember segíthet, aki jártas a kormányzásban.

– Miniszter úr, nemrég súlyos ökológiai katasztrófát okozott Kanadában, hogy átszakadt egy réz- és aranybánya meddőhányójának gátja. A verespataki színesfémbánya engedélyeztetési folyamata tekintetében mennyire inti fokozott óvatosságra az Ön által irányított minisztériumot az a tény, hogy a tengeren túli zagytározót ugyanaz a cég tervezte, amely együttműködött a Roșia Montană Gold Corporation bányatársasággal is? Sőt tanácsadó cégként azt közölte az RMGC-vel, hogy a Verespatakra tervezett meddőhányó nem igényel szigetelést, mivel a kőzet rendkívül vízhatlan.

– A szigetelési kérdésre elindítottuk a közigazgatási eljárást, hogy saját költségvetésből önálló tanulmányt készíttessünk. Nehezebb, mint ahogy képzeltem, de a végére járunk. A kanadai katasztrófa csak megerősítette az elhatározásomat, hogy ne bízzunk a véletlenre egy ilyen kérdést, és a mostani adatok sok pontban intézmények és szakértők részéről megcáfolódtak. Meg kell tudnunk, hogy pontosan mi is az igazság.