Bejött a Szociáldemokrata Párt populizmusa

– Minek tudható be a Szociáldemokrata Párt (PSD) elsöprő győzelme a vasárnapi parlamenti választáson?

– Elsősorban annak, hogy a Nemzeti Liberális Párt borzasztóan teljesített. De persze az is kellett hozzá, hogy a PSD összeszedett volt, és nem kockáztatott. Emellett belengte a populista tematikát is az idegen, külföldi behatás, amely már a Brexit és Donald Trump győzelme esetében is bejött. A „sorosozás” sokat hozott a konyhára, hiszen, mint ismert, Dacian Cioloş miniszterelnököt és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) is azzal vádolták a kampány során, hogy valójában Soros György magyar származású amerikai milliárdos pénzeli őket, és az ő érdekeit képviselik.

– És miért szerepelt ennyire le a PNL?

– A párt katasztrofális teljesítményében csupán folytatódott a nyári önkormányzati választásokon elkezdődött vesszőfutás. Az is látszott, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) „elvitte” Vasile Blagát, a párt társelnökét, aki az egyetlen olyan politikus volt, aki mozgatni tudta a párt apparátusát. Emellett nem volt húzónév sem a pártban. Alina Gorghiu pártelnök egyre szürkébb, ráadásul a párt miniszterelnök-jelöltje, Dacian Cioloş is nagyon langyos volt, nem állt ki a párt mellett, hiszen úgy döntött, az őt szintén miniszterelnöknek jelölő USR-t is támogatja. Ennek nyomán nem vette ki a részét a választási kampányból.

– A román veszéllyel riogató kampány vagy a magyar kormány segítsége a felelős az RMDSZ jó eredményéért? Esetleg az alacsonyabb részvételi arány?

– Mind a három. Az alacsonyabb országos részvétel rendszerint kedvez az RMDSZ-nek, a mostani választás utáni eredménye pedig, ha csak minimálisan is, de várhatóan jobb lesz a 2008-asnál is. Persze az is nagyon fontos volt, hogy a magyar kormány nagyon kemény médiaháttérrel vett részt a kampányban. Ebbe beálltak a magyar közszolgálati médiumok is, aminek az lett az eredménye, hogy egy alacsony intenzitású választási kampányban médiadömping folyt. De természetesen hozzájárult a jó szerepléshez az is, hogy valóban voltak negatív, magyarellenes felhan­gok a kampány idején, vagy az azt megelőző időszakban. Az, hogy a csíksomlyói búcsú nem került fel az UNESCO által védett hagyományok listájára, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozásának ügyészségi kivizsgálása, illetve a DNA egyéb fellépései is mozgósító erővel hatottak. Működött a félelemkampány is, pedig azt gondoltuk, ez már nem járhat jelentős eredménnyel.

– Ott van az ALDE is a parlamentben. Ez önerőből történt, vagy elképzelhető, hogy a PSD „átirányította” néhány szavazóját a hozzá hűséges potenciális szövetségeshez?

– Nem kizárt, hogy a PSD is megpróbálta átsegíteni az ALDE-t a parlamenti küszöbön, de ez nem elítélendő gyakorlat. Stratégiai szavazásnak nevezzük, és korábban Magyarországon az MSZP is élt vele, amikor arra biztatta szavazóit, hogy az SZDSZ-t is támogassák, hogy biztosan bejusson a parlamentbe. Az más kérdés, hogy volt egy olyan érzés nem sokkal a választások előtt, mintha elkezdett volna hűlni a viszony a PSD és az ALDE között, és úgy tűnt, hogy a szociáldemokraták az Egységes Románia Párttal is megpróbálnak hasonló módon együttműködni. Végül azonban a jelek szerint belátták, hogy egyszerre két párttal nem működik a dolog.

– Traian Băsescu volt államfő pártja, a PMP is bejutott. Mekkora jövő állhat a volt államfő előtt a legkisebb ellenzéki párt politikusaként?

– Băsescu számára ez azt jelenti, hogy még nem tűnt el a süllyesztőben. Nagy visszatérésre azonban nem számítok, mivel az elmúlt években politikailag annyira erodálódott, hogy nem valószínű, valamilyen vezető pozícióban térjen vissza. Így most még egy parlamenti ciklust minden bizonnyal kihúz, ugyanakkor a PNL lejtmenetét kihasználva megtörténhet, hogy 10 százalék körüli eredményen stabilizálhatja a pártja helyzetét.

– Lehet-e a győztes PSD elnöke, Liviu Dragnea kormányfő? Mint ismeretes, egyrészt Klaus Johannis államfő is jelezte, hogy nem bíz meg kormányalakítással jogerősen elítélt politikust, másrészt ezt egy, a kormány működését szabályozó törvény is tiltja...

– Ez a választások utáni időszak egyik kulcskérdése. Szerintem inkább nem, mint igen. Nagyon kockázatos lenne, és nem azért, mert Johannis lenne a nagy akadály. Megvan ugyanis a jó esély arra, hogy a PSD-nek egymagában is abszolút többsége lesz a parlamentben, ebben az esetben pedig az államfőnek nincs mozgástere. Ennél jóval komolyabb akadályt jelent az említett törvény, ezért nem hinném, hogy Dragnea be merné vállalni a miniszterelnöki tisztség forszírozását, ez ugyanis nemzetközi téren oda csapna vissza, mint 2012-ben Pontáék esetében az, hogy minden lehetséges törvényt megpróbáltak módosítani annak érdekében, hogy elháruljon az akadály az akkori államfő, Traian Băsescu leváltásának az útjából.

– Előfordulhat-e, hogy a PSD az RMDSZ-t is meghívja a kormánykoalícióba? Jó lenne ez egyáltalán a magyar közösségnek?

– 2012-ben Victor Ponta akkori miniszterelnök a győztes Szociálliberális Unió (USL) kormányfőjelöltjeként sokkal határozottabb kijelentést tett azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ-t is bevonnák a koalícióba, mint most Dragnea, pedig akkor kétharmados többségük volt az RMDSZ nélkül is. A történet akkor arról szólt, hogy a PSD be akarta biztosítani magát arra az esetre, ha szétmegy az USL.

Ehhez hasonló helyzet nincs most többek között azért, mert a PSD-nek egyedül is abszolút többsége lehet, de lehet két tényező, amely indokolttá teheti az RMDSZ bevonását.
Egyrészt, ha megkísérelnek végigvinni valamilyen nagyobb szabású projektet, például egy alkotmánymódosítást vagy valamilyen más jellegű reformcsomagot, szükségük lehet az RMDSZ-re. Másrészt megpróbálkozhatnak egy olyan taktikával, hogy nem kötnek nagyon szoros szerződést egyik irányban sem, így ugyanis szélesebb lehet a mozgásterük, és jobban ki is tudják játszani egymás ellen a két pártot. Emellett, ha meglesz egyedül is az abszolút többség, dönthetnek úgy is, hogy eseti alkukat kötnek.

Magyar szempontból elég korlátozott a mozgástér, egy ilyen matematikai felállásban az RMDSZ számára a PSD-vel kötendő esetleges megállapodás nem jelentene túl nagy érdekérvényesítési lehetőséget.

– Mi lehet a két kisebbik magyar párt, az EMNP és az MPP sorsa? Van még jövő előttük?

– A néppárt jövője egyre inkább Budapesten dől el, miközben az MPP majdnem ajándékba kapott két parlamenti mandátumot. Ezt kihasználva – főleg abban az esetben, ha az RMDSZ ellenzékben marad – megpróbálkozhat azzal, hogy az RMDSZ-frakciók fősodrától eltérően politizáljon, megjelenítve saját arculatát, hogy így építse a saját imázsát.