– A Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesületét 2013-ban jegyezték be csíkszeredai székhellyel. Milyen céllal alapították a szervezetet?

– Az volt az elképzelésünk, hogy egy olyan szakmai egyesületet indítsunk el, amely az érdekképviselet mellett segíthet a csíkszéki gazdálkodóknak, elsősorban információnyújtással: pályázati figyeléssel, konferenciák, fórumok szervezésével, tanulmányutak kivitelezésével. Mivel kis régióban működő egyesületről van szó, megpróbálunk nyitottabbak lenni, nemcsak Csíkszékben gondolkodni. Ennek érdekében hoztuk létre az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét (EMGESZ), amelynek 21 hozzánk hasonló tagszervezet a tagja. Jelenleg mintegy háromszáz csíkszéki gazda tagja az egyesületnek, ez a következőkben bővülhet még. Fontos viszont, hogy nem a taglétszám növelése a célunk, hanem az, hogy olyan fiatal gazdálkodókat vonjunk be, akik a mezőgazdaságból próbálnak megélni.

– Az elmúlt években milyen programokon vettek részt, illetve milyen eseményeket szerveztek?

– Az első nagyobb rendezvényünket 2013 novemberében szerveztük, amelyen a tej útjával kapcsolatos előadásokat hallhattak a Hargita megyéből meghívott gazdálkodók. Mivel jó viszonyban vagyunk a magyar földművelésügyi minisztériummal, így támogatásukkal 2014-ben sikerült egy szakmai utat szerveznünk Magyarországra, amelyen elsősorban bogyósgyümölcs-termeléssel és -feldolgozással kapcsolatos gazdaságokat, üzemeket látogattunk meg. Ennek a tapasztalatnak a hatására szerveztünk egy konferenciát is Csíksomlyón, amelyen hatvan székelyföldi vett részt.

Ezt követően többen is ribizli, málna, áfonya termesztéséhez, feldolgozásához kezdtek. Később a közbirtokosságok felé is nyitottunk, mivel úgy gondoljuk, hogy a közösségekért jöttek létre – még ha térségünkben nem is működik mindegyik annak megfelelően. Ezért szerveztünk egy képzést Székelyföldi közbirtokosságok közösségfejlesztési képzés elnevezéssel programot számukra, jó példákat mutatva fel. Ezen az alkalmon mintegy ötven megyei közbirtokossági vezető jelent meg.

Továbbá rendszeresen részt veszünk kiállításokon és vásárokon, ezek közül a legnagyobb a kétévente megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás volt 2015-ben, amelynek idei kiadására is hivatalosak vagyunk. Idén kétszeres felületet biztosítanak a Kárpát-medencei egyesületeknek, ezért nagyon készülünk, szeretnénk színvonalasan képviseli térségünket. Emellett idén folytatni akarjuk a szakmai utak, konferenciák, fórumok szervezését, az EMGESZ-szel pedig Erdély-szinten próbáljuk ernyőszervezetként összefogni a kisebb mezőgazdasági egyesületeket.

– Az elmúlt években több negatív hatás érte a térség mezőgazdászait. Válságos helyzetbe került a tejágazat, a hús és a krumpli ára sem emelkedett, a támogatásokat rendszerint késve fizették. Mi jelenthetne számukra megoldást, kiutat a nehéz helyzetből?

– Az egyik legnagyobb gond szerintem az, hogy sok gazda az utóbbi években nem azért gazdálkodik, mert abból szeretne megélni, vagy mert lehetőséget lát az ágazatban, hanem a támogatások miatt. Nem azt mondom, hogy nem szükséges a támogatás, mert azzal tudnak csak talpon maradni, fejlődni az érintettek, de nem szabadna csak a juttatásért végezni ezt a munkát. Ez nem vezet sehová. Szerintem az elkövetkezőkben csak azok maradnak fent – ha nem lesz már támogatás, vagy ha kevesebb lesz –, akik komolyan gondolják a gazdálkodást, akik fejlődni akarnak. Mi elsősorban azokat a kisgazdákat próbáljuk segíteni, akik így gondolkodnak.

A fennmaradást – véleményem szerint – jelenleg két módon lehet megvalósítani. Egyrészt vagy nagyon komolyan rá kell állni egy szegmensre, és azzal nagyon komolyan, magas színvonalon kell foglalkozni. Vagy pedig több lábon kell állni, több területen tevékenykedni, amely által az egyes ágazatokban beálló nehéz helyzeteket a másik tevékenységgel át lehet vészelni. Nagy lehetőséget látok az alternatív mezőgazdasági ágazatokban – bogyós gyümölcsök, méhészet például –, mert mindenki nem termelhet krumplit és tejet.

– Tehát ezek a térségünkben hagyományosnak számító ágazatok visszaszorulhatnak az alternatív megoldásokkal szemben?

– Nem fognak felszámolódni ezek az ágazatok, csak a hangsúlyok változnak meg. Hiszen ezek esetében egyre nehezebb lesz – a telített piac miatt – olyan mennyiségű és minőségű terméket előállítani, amellyel egy termelő meg tudja állni a helyét piaci szereplőként, és meg tud élni belőle. A jelenleg még újnak számító megoldások viszont piaci hiányt tölthetnek be, így megélhetést biztosíthatnak. Mindenképp feldolgozott terméket érdemes előállítani, ezt egyéni kisgazdaként nem mindenki teheti meg, ezért akár az egyesületbe, szövetkezetbe tömörülés vagy pár gazda együttműködése lehet a megoldás.

Hiszen a legtöbb esetben a megfelelő eszközök vásárlása megterhelő kiadást jelent, emellett pedig sem megfelelő mennyiséget, sem minőséget nem tudnak előállítani a gazdák egyenként. Ha már három-négy hasonló adottságú gazdaság vezetője összefog, akkor viszont jobbak a lehetőségeik. A székelyek egyelőre természetesen nagyon ódzkodnak a szövetkezéstől, hiszen még a fiatalok is ismerik a korábbi rendszerben tapasztaltakat. De a kisebb összefogások iránt egyre több ifjú gazdálkodó válik nyitottá.