Az érintettek között találjuk a Maros, Kolozs, Szatmár, Bihar, Máramaros és Szilágy megyei gazdákat egyaránt. Máramarosban például – a Romániai Szarvasmarha-tartók Szövetségének elnöke, Claudiu Franc szerint – hatvan, begyűjtőponthoz szállító gazda került olyan helyzetbe, hogy nincs mit kezdenie a megtermelt tejjel. Itt napi százezer literre rúg a feldolgozó által át nem vett tej mennyisége.

Ebben a helyzetben van jó néhány Maros megyei falu és több száz tejtermelő is. Az Uzdiszentpéterhez tartozó Meződomb egyik tehenes gazdája elmondta, tíz éve áll szerződéses viszonyban a felvásárló gyárral, másnak nem is szállított tejet, s most abba a helyzetbe került, hogy nem tud mit kezdeni az általa megtermelt tejjel.

Azazhogy talált egy Beszterce megyei felvásárlót, de az harminc banival olcsóbban veszi át a tej literét, mint a Napolact. A gazda saját bevallása szerint 40 ezer eurót költött arra, hogy az európai uniós előírásoknak megfelelő farmot hozzon létre, állatokat vásárolt, most pedig ott áll a csőd szélén a tíz fejőstehenével.

Egy másik farmer így panaszkodott: nincs nyugdíja, nincs más kereseti lehetősége a teheneken kívül. A fiával tartják fenn a farmot, ha pedig nem tudja eladni a tejet, a disznókkal kell hogy feletesse. „Készítenénk sajtot belőle, de azt nincs hol, kinek eladni, annyit dolgozunk, hogy szökik ki a szemünk, s most már hiába, el kell öntenünk a tej nagy részét” – mondta.

Túl nagy a termelés

A Napolact azzal indokolja a felvásárlás felmondását a félszáz központban, hogy túl nagy a tejtermelés. A holland Friesland Campina értékesítési igazgatója, Cornel Că­ră­mi­zaru szerint nyáron többlettermelés van, télen alulteljesítenek a farmok.

„Nyáron az átlagos fölötti termelés egy részét át tudjuk venni, de most 30 százalékra rúg a túltermelés, ezt már nem tudjuk felvásárolni” – magyarázkodott az igazgató, aki tagadta, hogy ötvennél több felvásárlópontot zárnának be.

A Maros Megyei Szarvasmarhatartók Szövetségének elnöke, Iacob Boca is pánikhelyzetről beszél. Szerinte, ha az egyesületek nem szervezkednek, a szövetségek nem találnak megoldást a kialakult helyzetre, félő, hogy nagyon sok szarvasmarhafarm fog eltűnni.

A tejfeldolgozók munkáltatói szövetségének elnöke, Dorin Cojocaru sietett a Friesland Campinát mentegetni. Szerinte az utóbbi 3-4 évben 234 tejfeldolgozó zárt be Romániában, ezért csökkent a választási lehetőség a tejtermelők számára. Ő személy szerint megérti a termelőket, de szerinte azoknak is meg kell érteniük, hogy a jelenlegi helyzet a Friesland Campina fejlesztési politikájától és akaratától függetlenül következett be. Az európai krízishelyzet, az utóbbi négy év tejfogyasztásának csökkenése idézte elő ezt az állapotot– tette hozzá.

Szövetkezni kell

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, Nagy Tamás Péter sem látja rózsásnak a jelenlegi helyzetet. Megkeresésünkre elmondta, a tejtörvény kötelezi a felvásárlót, hogy hat hónapra kössön szerződést a termelővel. Ha hat hónap után bont szerződést, a minisztérium nem kötelezheti, hogy továbbra is átvegye a tejet a termelőtől.

„A szaktárca az új agrárpolitika keretében igyekszik olyan támogatási rendszert létrehozni, amely hozzásegítené a helyi közösségeket, hogy megálljanak a saját lábukon. Ehhez azonban szövetkezni kell” – mutatott rá Nagy Tamás Péter.

Ezt példával is illusztrálta: ha például a Küküllő, vagy a Nyárádmentén a tejtermelő gazdák megegyeznek, hogy szövetkezzenek, létrehozzanak egy egyesületet vagy szövetkezetet, amely a saját megtermelt tejét feldolgozza és értékesíti, függetlenné válnak a multiktól vagy a nagy felvásárlóktól. Olyan helyzetbe kerülnek, hogy ők diktálhatnak az árak tekintetében – magyarázta. A társulás azért is előnyös, mivel az új rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy akár 90 százalékos vissza nem térítendő támogatásban részesítse az ilyen beruházásokra pályázó szövetkezett termelőket.

A baj fokozódhat

A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy még nagyobb lesz a baj, ha majd 2015. március 15-étől megszűnik a tejkvóta az Unióban. Akkor majd a multik minden korlátozás nélkül, mintegy futószalagon szállíthatják a számukra fölöslegessé váló több­lettejmennyiséget a nálunk műkö­dő feldolgozóknak. És annál az önköltségi árnál sokkal olcsóbban, mint ahogy a romániai gazda elő tudja állítani.